Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Kővári Réka: Halott melletti imádkozók Gyimesközéplok–Hidegség két pontján

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

6. Szörnyen megmocskolt képét Veronika hogy látja, Szíve rajta megesvén kendőjét odanyújtja,

Jézus rejá képét nyomá, visszaadd,

Hogy szívében hordozná.

7. Jeruzsálem léjányi vérbe borult szemekkel Látván, hogy rajta sírnak, meginté ez igékkel:

Ne sírjatok, hogy így láttok, magatokon

S fiaitokon sírjatok!

8. Harmadszor földre esik az elestek gyámola,

Ki bűnt bűnre szaporít, az ennek oka vala.

O, ne újítsd, ne szaporítsd, ne súlyosbítsd Bűnnel Jézus kínjait.

9. Sebeihez ragadott ruháját lerángatják,

Szolgák nagy dühősséggel sebeit megújítják, Felszaggatott sebeiből mindenfelől,

Vér foly egész testéből.

10. Sok kalapács ütések kereszthez szégeztetik, Szörnyű nagy fájdalmában teste kiterjesztetik. Ájul szíve, nincsen színe, szédül feje,

Vérbe borul szent teste.

11. Függ már Jézus bűnödért keresztre felfeszítve, Ölelésedre mégis keze ki van terjesztve.

Szíve eped, szava reked, jaj, mint reszket,

Kínok közt meghal érted.

12. Fájdalmak tengerében Márija szíve merül,

Látván, hogy Jézus teste vér és seb mindenfelől. Ölbe tartja, csókolgatja, nagy zokogva Halálán sír bánkódva.

13. Nagy kínok hegyes tőre sérti Márija szívét,

Midőn a koporsóba teszik Szent Fija testét.

257