Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Kővári Réka: Halott melletti imádkozók Gyimesközéplok–Hidegség két pontján
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. 4. Fájdalmas szent olvasó, mennyei szép koszorú, Márija. Áldott Anya, hogy láttad Jézust, széntséges Fiad, Márija. Gyönge vállán, sebes tagján Nehéz keresztjét vitte, s ezt mind érettünk tette, Márija. 5. Fájdalmas szent olvasó, mennyei szép koszorú, Márija. Jézus halált szenvedett, keresztre feszíttetétt, Márija. Bántalmakra, szidalmakra Szent fejét lehajtotta, és szent lelkét kiadta, Márija. Az első virrasztóhoz hasonlóan a rózsafiizér után egy imádságot (Szentséges Szűz, Isten Anyja, Mária) követően a Szentolvasót elvégeztük kezdetű ének következett (7. kotta)1 18. Itt az első imádkozóban rögzített énekhez (lásd 1. kotta) képest a hangi és szövegi eltéréseket adjuk. 7. kotta: Poco rubato J = 80-84 2) 3) 4) 5-8. 1. Szent olvasót elvégeztük, Szűz Máriját arra kértük, Fogadja el olvasónkat, Vele együtt mindnyájunkat. 3. ... Szívünk, lelkünk vezetője. 4. És azután Mi Atyánkot, 7. ... Itt a földön még nem virult,.. 8. ... Szentolvasónkból ezt fűztük, Fiaid s leány id küldtük. Ezután rögtön a keresztút következett. Az első imádkozóval ellentétben, itt a keresztútjárás alkalmával használatos, régi, valószínűleg hazai eredetű, a Jézus szenvedéséről, bűnösök, emlékezzünk kezdetű ének (8. kotta)19 adta a gerincét az ájtatosságnak: az ének egyes strófái között elmélkedéseket, imádságokat olvastak fel az előimádkozók (vagyis szerkezete, előadásmódja a rózsafüzér- énekkel azonos). A közösségi éneklés egyik fo jellegzetessége jól megfigyelhető volt itt: a bizonytalanabb énekesek a biztosabb tudásúakat követték (hang- magasság, ritmus és hajlítás tekintetében egyaránt). 18 Jelzet: ZTIMD 146/19. 19 Jelzet: ZTI MD 146/21-48. Az énekről részletesebben lásd Kővári 2013. 419-421. 255
