Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)

II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Józsa Mónika: Vága község népi vallásosságának továbbélése –lehetőségek és korlátok

VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9.

tartás előtt hangzott el az énekelt változat, hogy a hagyomány megtartassék.

Gyakran előfordul, hogy a népzenében, néprajzban kevésbé jártas pap a helyi értékeket nem ismeri fel, vagy nem akaija elfogadni, és ezt nyíltan vagy burkoltan a hívek tudtára adja. Ez kétszeresen is romboló hatású, mert a pap a falusiak szemében szent ember. Ha ő a népénekek, néphagyomány, népi vallásosság terén bármit is fölöslegesnek ítél, esetleg az elhagyását javasolja, a hívők azt vakon követik, és sohasem kérdőjelezik meg a pap adott problémakörre vonatkozó meglátásait, illetékességét. Ezáltal a mélyen gyökerező hagyományok is fellazulnak, és gyorsabban felmorzsolódnak.

A gyakori papcsere sem használ a hagyományápolásnak. Esetenként a plébános a maga „ízlését” szeretné úgymond ráerőltetni az egyházi közösségre, sokszor beleavatkozik az imádságok szövegébe, a régies kifejezéseket „újakra” cseréli. Más falu más hagyományát, népszokásait állítja példaként a hívők elé, ami azt eredményezi, hogy az emberek tudatában elértéktelenedik apáink szellemi öröksége, és kevésbé tartják fontosnak ezek ápolását.

Ilyenkor megfogalmazódik a keserű gondolat: papok jönnek-mennek, és tönkreteszik a szép falusi hagyományokat.

Mit lehet tenni?

A továbbadást nem lehet a véletlenre bízni. A papok, hitoktatók, kántorok képzésénél nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a népzene, néprajz, népi vallásosság tárgykörének oktatására, hogy felismerjék, kutassák, és főleg továbbadják az iskolában, vagy más egyházi közösségben a rájukbízottaknak ezeket az értékeket. Szokatlan, de talán nem elvetendő ötlet a modem kor nyújtotta lehetőségek alkalmazása a hagyományápolásban. Az internetes közösségi oldalakat ki lehetne használni szellemi értékeink „láthatására”, ami lehet, hogy több fiatalt nyerne meg ezek megbecsülésének, ápolásának, továbbadásának. Mindezeken túl pedig előfordul, hogy nem tehetünk mást, mint imádkozunk mindazokért, akik megmaradásunk, hagyományaink továbbélésének ápolói, megtartói, vagy éppen rombolói.

229