Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. A másik testvérgyülekezeti kapcsolat a nyírségi Ramocsaházával alakult ki 2007-ben. Oda szintén Batizán Attilának egy évfolyamtársa került lelkésznek. A ramocsaháziak kerestek gyülekezetei, de nem tömbvidéken, hanem szórványban: tudták, hogy itt nagyobb szükség van a magyarországi kapcsolatra. Nem arról szólt, mint a holland kapcsolatok, nem a pénzügyi támogatás volt a fontos, hanem egyszerű emberek találkoztak egymással, és baráti kapcsolatok alakultak ki. A rákosdiak a ramocsaháziaktól egy nemzeti zászlót is kaptak, melyet a templomban őriznek. Batizán Attila vezette be 2005-ben a gyülekezeti napot, ami minden augusztus utolsó előtti vasárnapján, vagyis újkenyér ünnepe előtti vasárnapon van. Ezt mindig valamilyen egyházi eseménnyel kötik össze (pl. orgona szentelése, Kálvin-év). Ilyenkor istentiszteletet tartanak, az 50 évvel korábban konfirmáltak oklevelet kapnak, utána ebéd, táncmulatság következik. A lelkész próbált népzenét betenni, de arra a jelenlevők nem táncoltak, csak a mulatós zenére (pl. Lagzi Lajcsi). A Rákosdról szóló fejezetben egy olyan települést mutattam be, melyen évszázadok óta együtt élnek románok és magyarok, és a román nyelv erős hatással volt/van a rákosdi reformátusok mindennapi családi kommunikációjára is. Rákösd lakossága Vajdahunyad szomszédságában hamar bekapcsolódott az ipari termelésbe, ami a lakosok kapcsolatrendszerére is hatást gyakorolt. Abban, hogy a református magyar közösség napjainkig megmaradt, szerepe volt a lelkészeknek is. Befejezésképpen egy idős férfit idézek, aki 2007-ben a közösség megmaradása kapcsán a hagyományok és az azokat éltetők szerepét emelte ki:„A kommunizmus idején ezekről a szokásokról le kellett mondani. De mindig a pap, amíg van papunk, addig van magyarság. Amikor már papunk sincsen, akkor már baj lesz. Akkor már nincs magyarság. Akkor már kifogy. Most van egy nagyon fiatal fürge papunk, tartsa meg az Isten egészségbe! Hogy hogy került ide, én egyszer megmondtam neki: vagy büntetésből tették ide, vagy pedig magát vonzza valami, hogy ide került, ennek a homokrakásnak a szélire.” 201