Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
Voigt Vilmos: Erdélyi Zsuzsanna évtizedei és évszázadai
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. mozgalomnak is azt vetik a szemére a hivatalos egyházak, hogy nem érvényesül benne az egyházfegyelem, a „szekták” eklézsiáiban mindenki pap, vagy senki sem az! Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ilyen vélemények mára örökre elhallgattak, és nem akad ma senki, aki e passiós-Máriás imádkozó világát ne az igazi ősi magyar értékek elárulásának, tévedésének tartaná! Persze, azért (Deo gratias!) Erdélyi Zsuzsanna életműve diadalt nyert. Ezt tükrözi a szép adattár-kötet. Ám a szövegekben itt-ott felsejtő árnyak ellenére napfényzuhatagos kötetet legalább mi, kortársak, a dialektika egyik részeként kell, hogy lássuk! Bizony volt itt sok fekete mozzanat: az egész száz év során (nem csak Rákosi és Kádár alatt), és nem csak a külföldről ide küldöttek révén. .. És ez ma sem múlt el - egészen (teszem hozzá optimista végcsengésnek). Nem most, pár mondatban, hanem tudományos fórumokon kell tisztázni azt, időben meddig vezethetjük vissza az Erdélyi Zsuzsanna által gyűjtött imaszövegeket? Vajon csakugyan a Grál-történet jelenik meg egyes változatokban, valóban az Ómagyar Mária-siralom szövege is ide tartozik? Ma úgy tudják a kérdés és a Leuveni kódex szakértői, hogy a 13. század utolsó harmadára datálhatjuk a magyar nyelvű kódexbe-beírást, amely az 1194-ben elhunyt Gotffid apát Planctus ante nescia... akkor igen népszerű szekvenciáját követi. A 13. és 16. század között egyedül a német földről - ahol, úgy látszik, igen kedvelt és hatásos volt - 147 verses és prózai fordítását-másolatát ismetjük. A Mária- siralom-szövegek népszerűsítésének európai távlatú folyamatában is igen korai az Ómagyar Mária-siralom szövege. Ám ha azt is gondoljuk, hogy maga a kódex több magyar kezében járt már a 13. század vége előtt (ezt a különböző magyar nyelvű részek tükrözik is) - még mindig évszázadok tátongnak közte meg a legrégibbnek tekinthető „archaikus népi Mária-ima” előtt. Gondolom, nem most leplezem le magam, ha elmondom, nem szoktam légből kapott archaizálást elhinni, annak örülni. Van olyan gazdag a mi történeti folklórunk, hogy ahhoz nem kell hozzáálmodni még sok mindent. Ám az vitathatatlan tény, hogy Erdélyi Zsuzsanna százszámra tárt fel olyan imaszövegeket, amelyek egyenként is, együttesen is jóval „korábbiak”, mint a magnetofonos gyűjtés időpontja. E téren tehát a visszafelé vezető úton még több évszázada is van Erdélyi Zsuzsannának. És biztos lesz következő is - ha végre valaki(k) elkezdi(k) csakugyan elemezni az általa közkinccsé tett csodálatos néphagyományt. Ez ünnepi alkalomból szeretném elkezdeni bemutatni azt, mire is gondolok - noha csak „dióhéjban”. A legelőször megjelent kötet címadójaként országszerte-világszerte ismertté vált a „Hegyet hágék, lőtőt lépék” szövegkezdő formula (az 1974-es kaposvári 19
