Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
II. A népi vallásosság történeti–néprajzi megközelítései - Vass Erika: A Hunyad megyei Rákosd református gyülekezet
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. A falu összetétele Vajdahunyad gyáriparának és a kollektivizálásnak a hatására jelentősen megváltozott, hiszen a falutól gyalog félórányira esett a gyár. Azok, akik az ország más vidékéről kerültek a vasgyárba dolgozni, tömbházakban kaptak lakást, de néhányan Rákosdon vásároltak házat vagy telket, hogy a gyermekkorukból magukkal hozott kertészkedést és életkörülményeket folytathassák:„A vasgyárban itten sok nép keringett, mindenfelé, általába az egész országba. Itt is bejöttek, laktak ide-oda, akinek nem tetszett tömbházba lakni, gyűjtött pénzt, és kapott alkalmat, megvett egy házat.” Ugyanakkor a tősgyökeres rákosdiak közül is sokan hagytak fel a falusi életformával, és beköltöztek Vajdahunyadra, mert az ottani tömblakásokat építésük idején színvonalasabbnak érezték (a központi intés, a világos szobák, a villany és a meleg víz miatt ez érthető is). 2011 -ben kb. 10 olyan román élt Rákosdon, aki tősgyökeresnek számít, a többiek a gyári munka- lehetőség révén kerültek ide: „Úgymint Erdélyből románság Kolozsvár környékén vagy Szatmár környékén, vagy moldovaiak, oltyánok, vagy havasalfödiek, Munténia, úgy mondják románul, mindenfelől az országból. Gyárba. Rokonság után. Elindult egy a faluból, akkor még utána jött 2-3, 10. Vannak sok ilyen falubeliek vagy közelső falukból. Egyik a másik után hoztak.” A helybeli és a beköltözött románok között sok mentális különbség volt, egy helybeli református így jellemezte az újonnan érkezetteket: „azok között is vannak rendesebbek, de nem olyan fegyelmezettek, mer elvándoroltak fiatal korukban, otthonról, nem tudnak rendet betartani. Mindenhol az övék, mindenfelé, nem érdekel, hogy általába az embernek a tulajdona. Megszoktak mint a termelőszövetkezet, a kollektív idején. Aztán vannak közöttük is rendesek, persze ezek a falubeliek itt nőttek fel már, össze vannak vagy ha nem is olvasztva, de lelkileg mind ide falubeliek.” Az 1990-es években azonban a helyzet megváltozott. A gyárak bezárása után egy ideig se fűtés, se meleg víz nem volt a panellakásokban, és a kertes családi házak váltak divatossá. A forradalom után mindenki visszakapta a saját földjét, de jelenleg a legtöbb fold parlagon hever, ahogy egy helybeli férfi megfogalmazta: „Most a leggazdagabb Puszta Pál, az a földesúr nálunk. Puszta föld a terület. Nincs megdolgozva a terület. Puszta maradt, s elnevezték Puszta Pálnak. Nincs mivel, nincs tehetősség. Nagyon drága megfogadni felszántani, bevetni. Olyan kérdéses is. Mikor volt vetve benne, nem terem rendesen. Nem megfelelő hely. Már nincs is ki. Fiatalon nem érdemes.” Míg a kollektív idejében a gyári munka után otthon folytatták második műszakban a földművelést, azaz a szabadnapjukat is munkával töltötték, ezt ma már nem vállalják a fiatalok. 187
