Gyöngyössy Orsolya – Limbacher Gábor: Konferencia Alsóbokodon és Nyitrán a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemmel közösen 2011. október 5-8. - Vallási kultúra és életmód a Kárpát-medencében 9. (Veszprém, 2014)
Voigt Vilmos: Erdélyi Zsuzsanna évtizedei és évszázadai
VALLÁSI KULTÚRA ÉS ÉLETMÓD A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 9. királynő sem mindig tud mattot adni. Persze az is igaz, hogy néha, ami először csapásnak számít, olykor jót hoz. Ám máskor, amikor már minden jóra fordulni látszik - kiderül, hogy valaki hirtelen meghal, a tervek nem valósulnak meg, az eredmények porrá válnak. Nem kegyetlen - csak igaz - személyes példákat sokat említhetnék. A külügyi karrier végét, Dobozy Elemér halálát, az esztergomi bazilikában a Vallási Néprajzi Gyűjtemény későbbi koldussorsát, Lékai László és Lukács József elmúlását. Ám nemcsak a fatalista mondatja velem: ha mindez másképp alakult volna, ünnepelhetnénk ma ekkora életművet? E mondatban az „életmű” két értelemben egyformán használható, úgy is, mint nőmén actionis és úgy is, mint monumentum. Szerencsére (és a magyar folklorisztika örömére) még mindig találkozhatunk olyan idős emberekkel, akik közvetlen vagy szüleiktől szerzett tudásuk révén szinte az egész 20. századot fel tudják idézni. Ilyen értelemben vehetjük sorra Erdélyi Zsuzsanna „évtizedeit” is. Minthogy magam „csupán” úgy 50 éve ismerem, csábító lenne legalább erről az öt évtizedről részletesebben szólni, teijeszteni a magam (Erdélyi Zsuzsannáéval egybevágó - máskor különböző) nézeteit. Ám a mai nap tiszteletére a nehezebb utat választom: röviden és szárazon az ő évtizedeiről beszélnék. Az első évtized. Az Erdélyi család is elmenekül Kolozsvárról a románok bevonulása után. Minthogy birtokaik meg Csehszlovákiába jutnak, volt könyvtár- igazgató édesapja az Ekel menti Viharos-pusztán szőlősgazdaként tartja el családját, és a család innen csak évek múltán, 1930-ban költözik Budapestre. Az értelmiségi, ám kisvidéki környezet ezért később sem idegen Erdélyi Zsuzsanna számára. O nem csak a ©városban találja meg a hangot. E korból ered a család múltjára vonatkozó érdeklődése is, noha ezt a „vonalat” a későbbiekben húga, Erdélyi Ilona műveli. A második. Ezek már a pesti iskolák évei. Előbb a Fővárosi Zeneiskola, ahol zongorát tanul. Még akkoriban ez hozzátartozott a művelt emberek mindennapi életéthez. Édesapja is átlagon felüli csellista, édesanyja ének szakot végzett, jól hegedült. És ha még a zenekedvelő családokban sem válik minden gyerek zenekari vagy előadóművésszé, a zenéléshez egyszer így közel került ember sosem szakad el ettől a csodásán öntörvényű világtól. Egyébként dzsesszt is tanult énekes vagy csembalóművész lányai (foként Dobozy Borbála) máig biztosították ezt a mindennapi, éppen ezért lélegzetvételszerűen természetes zenei környezetet. Mégsem volt idilli a legszebb fiatalság kora. Vak vagy hazudik, aki nem veszi észre, ekkor már Európában előbb az olasz fasizmus, majd a német nemzetiszocializmus uralkodik - hogy csak akkori „szövetségeseinket” 13
