Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

„Nagy vitéz a Milfait"

olyan RITMUSOSOKAT. De csak mondtuk: - Ne törődjetek most a pappal, csak énekeljük! Meg a boszorkányság... ebbe hittek a régiek. Volt is! Még a papok is mondják. Nagyon régen, persze. A hétfejű sárkány az csak mese, de a boszorkány nem. Nyugtalan lélek, erdőbe járó szellem..., ilyen nálunk nem volt. Még inkább csak régen. De az sem olyan babona... Például öreganyám idején. Volt egy ilyen betegség, amit úgy neveztek: sorvadás. Anyai öreganyám, Dédanyám nagyon okos, bölcs asszony volt. Éjjel, ha csillagos volt az ég, csak fölnézett és meg tudta mondani, hány óra van! A törött lábát saját magának sínbe rakta, nem ment vele kórházba. Na, sorvad valakinél a gyerek, azt mondta rá az orvos, hogy már gyenge, ilyenek... hát nem volt ritka, hogy egy gyerek torokgyíkba például möghaljon, ragály... Ezt a sorvadást se tudták gyógyítani. Nem megy semmire, hát nem fejlődik! Öreganyámnak volt valamilyen imádsága, hogy ERRE IMÁDKOZOTT. De úgy kellett hozzá azt a gyereket elhozni, hogy azt senki útközbe' meg ne szólítsa! Jártak hozzá így pl. Hidegkútról, Tótvázsonyból... - a pajtán keresztül jöttek be, oldalról, nem az utcán át. Szólt nekem öreganyám, hogy jönni fognak, jön valaki. „Nyisd ki a pajtakaput neki, de ne szólj hozzá, még csak ne is köszönj neki!" - Hozta az illető a kis csecsemőt a karjába', háromszor elhozta! Jöttek cigányasszonyok is. Én ezt az imádságot soha nem hallottam, de senki!... Az anya sem halhatta, mert öreganyám csak magába' mondta. Éltek arrafelé cigányok az agyagbányáknál (Lehmgruberácker, a falutól DélNyugatra, a Király-hegy lábánál), oda vájtak ilyen pinceszerű helyeket; télen is ott voltak. Teknőket is csináltak, egyetlen nagy família, Orsósék. Hát öreganyám több cigánygyereket vitt keresztvíz alá. Aztán jöttek, jártak is hozzá, mindig kellett valami kis ajándék, persze. A Fatrin-Kühle, a komatál kijárt a cigányasszonyoknak is. „Főzünk a komaasszonynak" - így volt szokás mondani. A keresztkomaságban egyáltalán nem a rokonság dominált. Ez a komaság, barátság erős volt. Mikor szüleim összeházasodtak, s jöttek a gyerekek, akkor apám keresztszüleinek családjából hittak keresztszülőt. Aki keresztkomaságba került, - ha addig ismerték, tegeztek is egymást, mondjuk egykorú legények —, attól fogva visszament a magázás! Megadni a tiszteletet. Öreganyámat sokan tisztelték meg a keresztséggel." Lejegyezte: Koncz Pál „NAGY VITÉZ A MILFAIT" Bakony. E földrajzi név, rejtelmes szóként a sűrű vadon érzetét kelti bennünk még ma is. Egykoron teljes magányt nyújtott a remetéknek, később betyárairól hírhedt el. „Hogy remegett a baljóslatú erdőségtől hatvan-hetven esztendő előtt az utazó. Minden fatörzs mögött Sobri szűrét látta, az árok