Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Egy alsószászországi tanulmányút tapasztalatai

A Kalkriese-i szoros és környéke. 1 - láp, 2 - hegyvidék (Az Antike Welt 22.1991/4. alapján) De hol is volt a csata valójában? A Teutoburgi erdő Osnabrücktől D-re, DK-re húzódik. Az eddigi kutatók közül a múlt század nagy ókortörténésze, Mommsen volt a több száz kutató közül az egyetlen, aki a csata valóságos színhelyét ettől az erdőtől É-ra a Wiehengebirge és a nagy láp közötti területen kereste. Számára elegendő bizonyítékul szolgált, hogy itt, a hegy és a láp közötti szorosban már a XVII. század óta számos köztársasági és Augustus kori érem, a katonaság felszereléséhez tartozó tárgy került elő. 1987 óta természettudományos és a régészet hagyományos módszereivel (terepbejárás, ásatás) kutatják ezt a 6 km hosszú, 1 km-re, a nedvesség miatt sokszor néhány száz méterre összeszűkülő, tölcsérszerű szorost, amely a nagy láp és a Wiehengebirge előhegye, a Kalkrieser Berg között fekszik. A szaporodó érem és egyéb leletek valóban arról tanúskodnak, hogy ebben a körzetben számolni kell olyan gyalogos és lovas katonákkal, akik aprópénzzel, páncélzattal, fegyverekkel (parittyákkal is) voltak felszerelve, s utánpótlási készletüket kocsik szállították. S hogy Kr. u. 9-nél későbbi érmek nem fordulnak elő a leletek között, nagyon valószínűvé teszi, hogy ez a szoros volt az a hely, ahol Varus helytartó csapatai megütköztek a germánokkal és megsemmisítő vereséget szenvedtek. A germánok kihasználták a számukra kedvező földrajzi körülményeket. A római légióknak K-ről errefelé menetelei 8