Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1993 (Veszprém, 1993)

Találkozások, arcok, élmények 1

Nagyszámú állatot tartanak. Vilma néni a mezei munkából, az állatok körüli teendőkből egész emberként veszi ki részét. Mindemellett példás háztartást vezet, segít leányainak, születésük óta a legnagyobb szeretettel foglalkozik öt unokájával: immár őket vezeti be a mesék, versek, dalok világába. De szakít időt a betegek, a magányosan élők felkeresésére, s aki segítségre szorul, annak azt is jó szívvel, önzetlenül adja. Szolgálja mindkét egyházat. S mindezek mellett jut ideje, igaz, többnyire késő este és éjszaka, az írásra, faluja hagyománykincsének megörökítésére. Számára az írás lelki kényszer, életszükséglet. Ha túl fáradt, s közben elszunnyad, felébredve képes tovább folytatni a megkezdett gondolatok papírra vetését. írásai kitűnő szemléletről, éleslátásról, empátiáról, kiváló fogalmazási készségről, lírai alkatról, néprajzos szemléletmódról tanúskodnak. Soha nem ír elnagyoltan, ösztönösen ráérez a legapróbb részletek fontosságára megörökítésének szükségességére, ugyanakkor kerüli a fölösleges, lényegtelen eseményeket. Nem általánosít, mégis megmutatja a tipikust. írásaiban kitűnően nyomon követhetjük az egyéni sorsokat, az egyén és a közösség kapcsolatát, a jellemző életmódot és az életforma változását. Az első kenyérsütésem című pályamunkát sorra követte a többi: a szentgáli egyletek és egyleti élet bemutatása a 19. századtól 1980-ig, a gyermekélet és gyermeknevelés feltárása tele személyes emlékekkel, a paraszti gazdálkodás és a gazdálkodásban bekövetkezett változás megörökítése, Szentgál paraszti táplálkozása, lakáskultúrája, vásárainak, piacainak megismertetése - személyes élményekkel, tapasztalatokkal gazdag írások. Önéletrajzi elemeket tartalmaz a szentgáli juhászatot és a juhászok életét ismertető munkája. Különös, bensőséges, lírai élmény részesévé teszi olvasóját a 93 esztendőt megélt Vitéz Tamás Gábor életét bemutató, Márta leányával közösen írott munkája, amely a Múzeum Baráti Kör kiadásában az érdeklődők számára is hozzáférhető. Ösztönösen megérezte, s némi biztatás elegendő volt Tamás Károlyné számára, hogy rájöjjön: a paraszti hagyomány világ elválaszthatatlan az európai kereszténységtől. Ennek szellemében, e kettős kötődés megfogalmazásának igényével tárta fel bensőséges hangvételű dolgozatokban a szentgáli katolikus ember hitéletét. Nem külső szemlélőként, hanem a hívő ember szemével nézve, a hitélet cselekvő részeseként beszél, a vallásos élményeket az átélés eleven melegségével megmutatva, olyan természetességgel, ahogyan csak az tud megszólalni, aki aktív részese mindannak, amit másokkal közölni akar és közöl, s aki önmaga már megtapasztalta a lelki béke nagy ajándékát. Valamennyi írását a közvetlen elbeszélőmód jellemzi. Olyan krónikása közösségének, akitől elvárják a képviseletet, akinek meghallgatják, s az esetek többségében el is fogadják véleményét, akit feddhetetlen egyéni és családi életéért tisztelnek, s akinek sikereit az egész faluközösség sikereként könyvelik el. Mindig Szentgál képviselője. Ugyanakkor őszintén megmond-