Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Komaedények, komaebéd, egyházkelő, paszita

KOMAEDÉNYEK, KOMAEBÉD, EGYHÁZKELŐ, PASZITA A parasztság tárgyi kultúrájának egy sajátos, külön csoportját képezik a hagyomány tárgyai, azaz a szokástárgyak. Ezek közé tartoznak a jeles napok tárgyi világán túl az élet három szükségének: a születésnek, a lakodalomnak és a halálnak-temetésnek tárgyi kísérői. A szokástárgyak változatos, nagy csoportjában külön egységet alkotnak azok, amelyek megjelenésükben a mindennapi használati tárgyakkal megegyezőek, azonban csak egy adott időszakban, egy bizonyos alkalomhoz kötődően használatosak. Ilyenek azok az edények is, amelyeket gyermekszületés után használnak, jelesen a gyermekágyas asszony és a rokon-komaasszonyai kapcsolatának alkalmi kísérői. Használatuk az egész magyar nyelvterületen általános volt, de nagyritkán még ma is előfordul, pl. a Pápa melletti Vaszar községben. Ez az edénycsoport általában három, legfeljebb öt darabból állt, s bennük a rokon-, valamint a komaasszonyok néhány napig vagy hétig ebédet vittek a gyermekágyat fekvő anyának és családjának. Ezt az ételhordást komatálnak vagy komaebédnek nevezték, de előfordult, pl. Kemenesszentpéteren, hogy a keresztelőt követő lakoma elnevezésével illették, paszitának mondva. Komamebéd vitelekor az egyes ételféleségeket külön edényekbe rakták, amelyeket azután kendőbe, abroszba kötve, kézben összefogva vagy kosárba téve vittek rendeltetési helyére. A levest és a mártást (többnyire húsleves tyúkból, a németeknél borleves és paradicsommártás) egy 15 cm magas, kívül-belül mázas, külső, hasi oldalán virágdíszes, általában egyfülű, komaszilkének, komafazéknak, komabögrének nevezett edénybe vitték. Ez az esetek többségében városlődi keménycserép volt. A húst (sülthúst, rántott húst vagy töltött húst) általában a fazék tetejére helyezett tányérba tették. Egyes közösségekben használatos volt az egymásra rakható, 3-4 db kisméretű cseréplábasból álló ételhordó is, amelybe valamennyi ebédre vitt ételféleség belefért. Pápa környékén és a bakonyi falvakban a kétfülű, többnyire városlődi keménycserépből készült, fedővel ellátott levesestál, a komatál is használatos volt. Az ebédhez tésztaféle is tartozott. Ilyen volt a rétes (nyújtott és kelt), a fánk, a kalács és a csöröge (farsangi fánk), a legutóbbi időben pedig a különféle krémes sütemények, sőt, a torta is. Ezeket közepes méretű, mintás, lapos cseréptálra, a komatálra vagy komaasszonytálra tették. De előfordult, hogy szőtt, szélein színes csíkkal díszes vagy hímzett kendőbe takarták csak bele.