Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

„Hogy az ékességeitől megfosztatott úrnak asztala puszta ne legyen..." (Egy ajándékozás története)

10. Vas Jánosné ajándékozott egy vesszős macska nyomós keszkenőt..." A szentantalfai református egyház történetét feldolgozó és 1896-ban megjelentető Thury Etele munkájából ez az adat kimaradt. Az ajándékozott kendők közül mindössze kettő maradt csak meg. Ezeket ma a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben őrzik Pápán. A sok megpróbáltatáson keresztülment szentantalfai egyházközség amelynek 1778-ban, Gondol Zsigmond prédikátorságának idején elvették templomát, vele a nyilvános istentisztelet tartásának jogát, s ezt csak 1784ben, Galamb József prédikátorságában kapta újra vissza - tehát e közösség életében ez a lopás és ajándékozás nem a legfontosabb esemény volt, azonban megörökítése mégis szükséges, mert méltó, szép példája az egyháztagok áldozatkészségének, s egy önző világban a hajdani önzetlenségnek. S. Lackovits Emőke 31 -ES BAKA AJÁNDÉKA A MÚZEUMNAK A múzeum régi „Szerzeményi Napló"-jában (mai szóval leltárkönyvében) kerestem valamit, amikor megakadt a szemem az alábbi - egykori igazgatónk, Laczkó Dezső tanár úr kezétől származó - bejegyzésen: Folyószám: 4 428. Érkezett: 1914. dec. 8. Miként és kitől szereztetett: Sulka (vagy Sutka, - Laczkó írása nehezen olvasható) József a 31. honv. gyalogezred közvitéze. Tárgy: I br. orosz rézpénz (ajándékozó találta az északi harctéren, orosz földön Zosephi (Josephi?) előtt fedezékásás közben és megőrizte a múzeum részére). Gondolatban tisztelettel hajtok fejet az egykori honvédbaka - civilben alighanem egy Veszprém megyei földműves előtt, akinek a háborús életveszedelem között is volt rá gondja, hogy a véletlen által kezére került apróságot megőrizze és szűkebb pátriája múzeumának ajándékozza. De bepillantást enged ez a bejegyzés Laczkó Dezső lelkületébe is, aki nem tartotta tudóshoz méltatlannak ezen apró adalék feljegyzését sem. közreadja: Rainer Pál 19