Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Tudósítás az első veszprémi vallási néprajzi konferenciáról

tek jelen a tanácskozáson, s ugyancsak távolmaradt Keszegh Vilmos kolozsvári néprajzkutató is. Elkészített előadásaik, ugyanúgy, mint a hazai TÏmaffy Lászlóé, azonban a tervezett tanulmánykötetben megjelennek. Szeptember 22-én balatonfelvidéki kirándulásra indultak a konferencia résztvevői, ahol szakavatott vezetést kaptak Geiszt Jakabnétól és Uzsoki András ny. múzeumigazgatótól, történész-régésztől. Az út során a szentkirályszabadjai református és római katolikus, majd a vörösberényi református, a balatonfüredi református, a tihanyi római katolikus bencés apátsági templomot nézték meg. Valamennyi korai műemlékeink reprezentánsa. Szentkirályszabadján Benkő András református, Vörösberényben Kurucz György református, Balatonfüreden Petrőcz László és felesége református lelkészek, Tihanyban P. Pászthory Valter bencés tanár, plébános voltak az avatott kalauzok. A konferenciára jelent meg az 1990. december 7-10. között Sepsiszentgyörgyön megrendezett vallási néprajzi konferencián elhangzott előadások kötetbe rendezett anyaga, S. Lackovits Emőke szerkesztésében, „Népi vallásosság a Kárpád-medencében I." címmel (Veszprém, 1991.). A veszprémi konferencia előadásai hasonló címmel, II. jelzéssel terveink szerint 1992-ben látnak napvilágot. Az első kötet költségeit Salat Imre máriafalvai plébános és a Caritas Transsylvania Alapítvány biztosította (Deáky Zita és Csorna Zsigmond közbenjárásának eredményeként). Nekik köszönhető a kötet megjelenése. A következő, III. konferncia helyszíne Pécs lesz, Imre Mária néprajzkutató meghívására. A tanácskozásról elmondható, hogy mind határon belül, mind határon kívül nagy érdeklődést váltott ki, hisz itt is évtizedekig hallgatásra ítélt vagy háttérbe szorított terület kutatói szólalhattak meg úgy, hogy a Kárpát-medencében élő, politikai határokkal széttördelt magyarság és a Kárpát-medence népeinek összefogását, egymás jobb megismerését és megismertetését szolgálták. Ezek a konferenciák a több országban szétszórtan élő magyar szakemberek együttműködését segítik, hangsúlyozva az összetartozást. Mindezeknek ápolása e konferenciák egyik legfőbb célkitűzése, amely eddig sikeresnek mondható. Ugyanakkor rendkívül fontos az a gazdag anyag, amelyet e konferenciák előadásai felszínre hoznak, amelyekben az előadók a vallásos népélet feltáratlan jellemzőit mutatják meg, árnyalt, sokoldalú képet adva. A tanácskozás felejthetetlenül szép kísérője és kiegészítője volt az a nagy élmény, amelyet Juhász Katalin néprajzosnak, a népművészet ifjú mesterének népdaléneklése jelentett a konferencia résztvevői számára. S. Lackovits Emőke