Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1992 (Veszprém, 1992)

Néhány szó Veszprém város címeréről

magyar huszár emelkedik ki, kék dolmányban s panyókára vetett kék mentével, prémes forgós s kék leffentyűs kucsmával, jobbjában kivont görbe kardot tartva. A sisaktakarók mindkét felől vörös-kék színűek." Láthatjuk tehát, hogy az 1906-os rendezés az 1848 előtti nemesi, illetve polgári közösség címereit úgy egyesítette egy közös címerbe, hogy a polgári címer páncélos lovasa magába a címerpajzsba, a nemesi címer huszárja pedig a címer sisakdíszébe került. (Megjegyzem, korábban sehol sem alkalmaztak Veszprém címeréhez sisakot és sisakdíszt.) Ezt a címert használta azután változatlanul a város 1949-ig. 1949-től 1974-ig a kommunista politikai vezetés nem engedélyezte a helyi címerek használatát. 1974-től azután egy minisztertanácsi határozattal ismét engedélyezték a címerhasználatot. Veszprém ekkor újra visszatért régi címeréhez, amelyet azonban a korszellemnek megfelelően „modernizálni" kellett, egy a pajzsfőbe helyezett ötágú vörös csillaggal, az akkoriban megújított címereink úgyszólván kötelező járulékával. A címerben ábrázolt lovaskatona megjelenítését is némileg „modernizálták", de ez sem szolgált a címer jellegének heraldikusabbá tételére. 1989/1990-ben került sor a címer újabb „átértékelésére". Ennek során eltűnt a vörös csillag, s a címer egészének kivitelezése újra heraldikus jelleget öltött. Az ilyen módon megújított címert Somogyi Győző festőművész (született: Budapest, 1942) tervezte, aki munkáihoz előszeretettel használja fel forrásul a magyar történelem tárgyi és képi emlékanyagát.