Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Népi higiéné és tisztálkodás

NÉPI HIGIÉNÉ ÉS TISZTÁLKODÁS A kutatók a népéletnek rengeteg részletét vizsgálták már, de a paraszti tisztálkodási szokásokról mindig csak ugy szőrmentén, valami más témával kapcsolatosan esik szó. Vajon mi lehet ennek az oka? A tisztálkodás a mindennapi élet szokásai közé tartozik. A parasztság életében nincs kiemelt helye, sem olyan tárgyi kellékei, amelyre a népi díszítőművészettel foglalkozók felfigyelhettek volna. Léteznek ugyan dísztörölközők, de ezek funkciója nem a törölközés, hanem a lakás szebbé tétele. Igen ritka a szegényes paraszti háztartásban a cserépből készült díszes mosdótál—kancsó együttes is. Ha véletlenül előfordult, akkor sem használták, hanem a tisztaszobában tartották. De hogyan is tisztálkodott a parasztság századunk első felében? A tisztálkodás korántsem volt olyan alapos, mint napjainkban. Mások voltak a higiéniai követelmények és másként értelmezték a tisztaság fogalmát. A parasztember korán kelt, elvégezte az állatoknál a legszükségesebb teendőket, s csak azután mosakodott, közvetlenül a reggeli előtt. A század elején - főleg a férfiak körében — még általános volt a szájból mosdás. Szájukba pohárból, csanakból kevés vizet vettek, majd kiengedve tenyerükkel dörzsölték szét az arcukon. A vizet a konyha földjére hagyták csorogni, vagy kimentek az udvarra és ott végezték a tisztálkodást. Az asszonyok, fiatalok és a gyerekek famelencéből, mosdótálból, sőt gyakran az itatóvályúból mosakodtak, de nem a ma ismert módszerrel. Tenyerükkel vizet mertek és a táltól, vályútól elfordulva mosták arcukat, kezüket, hogy a szennyes lé ne a tiszta vízbe folyjon vissza. Az nem volt baj, ha a házban egy kis víz szétcsorgott, hiszen a por ellen maguk is gyakran öntözték a helyiségek földjét. Az egész család egy törölközőt használt, amely egy szögre akasztva ott lógott a falon a mosdófelszerelés tárolására szolgáló sarokban. Háziszövésű durva len vagy kendervászonból készült, amelyet csupán beleszövött színes csík, esetleg keskeny csipke díszített. Napközben csak kezet mostak, azt is csak akkor, ha nagyon elpiszkolódott a munkában. Esténként a férfiak néha lábat mostak, de sokan inkább csak fájós lábukat áztatták. Az esti tisztálkodás a reggelihez hasonlóan kezes arcmosásból állt. Nyári időszakban gyakrabban, télen ritkábban került sor az alaposabb tisztálkodásra, azonban a vasárnap és az ünnepek tiszteletére mindenki igyekezett testben, lélekben megtisztulni. A hétvégi nagymosakodás után vettek tiszta fehérneműt - inget, gatyát, pendelyt — is, amelyet a következő nagymosdásig viseltek.