Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Egy dunántúli família — A három Babocsay

Id. Babocsay Ferenc az 1660-as években a keszthelyi véghely, majd 1668—1696 között Veszprém várának kapitánya volt. Működése idejére esett a Wesselényi-féle összeesküvés, Thököly Imre kuruc mozgalma, s a magyarországi török uralomnak végetvető felszabadító háború. A Habsburg király szolgálatában álló főtiszt, — aki feltehetően hadivállalkozások közepette eltelt fiatalabb évei után emelkedett várkapitányi tisztségbe — úgy tűnik szimpatizált korának nemzeti mozgalmaival. A Wesselényi-összeesküvés miatti kihallgatások során azt állították róla, hogy ő adott fedezetet Zrínyi Péter horvát bán Tapolcán toborzó katonáinak. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török hadak, s a hozzájuk csatlakozott thökölyanus kurucok végigdúlták a Dunántúlt, átmenetileg Veszprémet is hatalmukba kerítették. Vegyük sorra, hogy hogyan történt mindez! Jún. 15-én az eszéki török táborból Thököly Imre levelet intézett a veszprémi őrséghez. Ebben kifejtette, hogy a 13 éve fennálló jogtalanságokat (a Wesselényi-mozgalom vezetőinek kivégzése óta bevezetett abszolutista császári kormányzást érti ezen) készül a győzhetetlen török császár fővezérével közösen „megorvosolni". Aki hűségére áll, az előre küldött vezéreitől oltalomlevelet nyer, aki viszont szembehelyezkedik vele, az „ne megmaradást, hanem rövid időn belül magának és hozzátartozóinak végső veszedelmet reméljen." Közben Babocsay állandó levelezésben állt parancsnokával, Batthyány Ádám dunántúli főkapitánnyal. Jún. 21-én tudatta Batthyányval, hogy egyik embere 5 hétig Budán és Esztergomban volt a törökök között. Az illető is megerősítette, hogy az ellenség Tihany, Vázsony és Veszprém ellen készül. Ezért kérte a főkapitányt, forduljon seregével Veszprém felé, hogy így a „császári had híre elmenne és megtartóztatná magát a pogány eb", mert ők bármilyen hűséggel szolgálnak is, de „egy egész tábornak megfelelni, jól tudja Nagyságod elégtelenségünket". A következő napon Barkóczy Ferenc kuruc vezér már Székesfehérvárról küldött levelet Babocsaynak, szorgalmazván Veszprém átadását. A veszprémiek nehéz helyzetbe kerültek, hiszen kapitányuk szavai igazak voltak, az elöregedett, korszerűtlen vár aligha tudott volna ellentállani egy komolyabb ostromnak. Tegyük hozzá azt is, hogy, ha a törökben nem is lehetett sok bizalmuk, titkon talán érzelmileg, legalább részben a kurucokhoz szítottak. Ilyen körülmények közepette, jún. 24-én Babocsay kapitány, aki talán saját őrségének zendülésétől is tartott megnyitotta Veszprém kapuit Thököly hadai előtt. Jún. 25-én Kondorosy Mihály zalaszegvári kapitány azt írta Batthyánynak, hogy „már Veszprémben, Tihanyban, Vázsonyban benn vagyon a török és Thököly emberei". Veszprémet a simontornyai bég szállta meg 400 fehérvári törökkel, amint erről egy egykorú török forrás tudósít. Jún. 26-án