Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Zöldágjárás Vigándpetenden

HÍREK 1891-ből „Szerelmespár a piaczi kútban. Mint szerelmi légyottokhoz illik, szépen világított a hold és ünnepélyes mosolyt vetett a kaszinó sárgára meszelt falára. Erős, 1 7 fokos hideg volt. A piaczi kút jégcsapos csöveiből nehézkesen csergedezett a víz. Egy kedves dézsa-hölgy és egy vörösnadrágos honvéd baka ültek elmerengve a kút párkányán. A hideget ellensúlyozta szivük lázas dobogása. A bátor baka egy alkalmas pillanatban hölgye derekához nyúlt, csattant a csók, a lányka szemérmesen viszszahúzódik és a szerelmespár a kútba esik. Utána elképzelhető segélykiáltás, mire a közeli városi tűzoltók a lehütött szerelmespárt kimentették." (Január 3.) [ Veszprém] ZÖLDÁG JÁRÁS VIGÁNDPETENDEN Vigándpetend, 1989. május 14. Pünkösd Borongós májusi délután. Az esőcseppek még ott rezegnek a leveleken, de a nap már ki-kikandikál a felhők mögül. A falu szélén népviseletbe öltözött csivitelő leánysereg gyülekezik. Egy régi szokást elevenítenek fel, amelynek eredete a ködös múltba vész. A mai öregek gyermekkorában még magától értetődő volt a gyakorlása, aztán egyszerre csak az újabb nemzedék már nem érezte ennek szükségét. Egy lelkes pedagógusnak köszönhetően a szokás újraéledt. A falu eseménytelen hétköznapjai és megfakult ünnepei ismét színesedni kezdenek a sokak által már nem ismert, méltatlanul elfeledett hagyomány segítségével. A petendi ,,haj-liliomozás" a dunántúli zöldágjárás helyi változata. Ez a tavaszköszöntő, a természet megújulását ünneplő népszokás nem túl rég vált ismertté a kutatók számára. A „Magyar népzene tára" című sorozat jeles napokat tárgyaló kötetében a szokások igen részletes leírásai között mindössze egy adat található a zöldágjárásról. Kerényi György volt az, aki ezt a szép tavaszi szokást a legalaposabban kutatta és vizsgálta dunántúli elterjedtségét. A „Bújj, bújj zöldág" és az „Itthon vagy-e hidasmester" kezdetű és más hasonló játékdalok országos előfordulása feltételezhetően arra utal, hogy a zöldágjáráshoz hasonló szokások valaha országszerte ismertek voltak. Ma az adatok zöme a Balaton északi partjától a Sümegcsehi—Nyírád—Halimba vo-