Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Népi higiéné és tisztálkodás

„Én felkelek jó regvei hajnalba, Kimosdó dám minden bűneimből ..." A megújulást célzó karácsonyböjti, újévi, egyes helyeken tavaszi fürdés, mosakodás, tisztálkodás az évkezdet ősi, kultikus hagyományaihoz tartozik. Számos változata van még napjainkban is a főbb egyházi ünnepeken a hajnali, reggeli mosakodásnak valamilyen módon megszentelt vízben, harmatban a különböző betegségektől, vagy szépséghibáktól való szabadulás reményében. Ki ne ismerné a „fecskét látok, szeplőt hányok" kezdetű mondókát, amelynek elmondása az első fecske megpillantásán kívül a mosakodás műveletéhez is kapcsolódik. Az emberi élet három legjelentősebb fordulóján szintén találkozunk a rituális mosdatással. Gondoljunk csak az újszülött első fürdetésére, keresztélésére, vagy a halott mosdatására. Érdekes, hogy az élet két végén történő fürösztés-mosdatás során a mosdóvízre szinte ugyanazok a tilalmak vonatkoznak: kiöntésének helyét, idejét bonyolult előírások szabályozzák. Az élet középső állomásán, mondhatni fénypontján zajló lakodalmi szokásokban gyakran előforduló aktus az újmenyecske mosdatása a falu kútjánál, ami új családi helyzetének demonstrációja a közösség számára. Rutinszerű reggeli mosakodásunkkor a kényelmes fürdőszobában aligha gondolunk arra, hogy mit jelentett a víz és a mosakodás őseink számára, vagy mennyi tartalmat rejthet magában az életnek ez a látszólag egyszerű, mindennapos mozzanata. Juhász Katalin TUDJA-E, HOGY melyek voltak a „legényes" napok Vámoson a múlt század utolsó évtizedeiben? A faluban általánosan ismert vers: „Hétfő heves, Kedd kedves, Szerda szerelmes, Csütörtök csöröllős, Péntek pöröllös, Szombat szomorú, Vasárnap vigadós." szerint vasárnap, hétfőn, kedden és szerdán járhattak udvarolni a legények a lányos házakhoz, a többi napon hagyományosan tilos volt a lányos házak látogatása. A verset az 1920-as években a nagyanyák még megtanították unokáiknak.