Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1991 (Veszprém, 1991)

Emlékezés Kerkápoly Károlyra

lehet. De Isten engem ugy segéljen, ha annyit tanul, szentgáli bíró soha se lesz belőle!" Kerkápoly Károly valóban nem lett szülőfaluja bírója. Pápán Petőfi, Jókai iskolatársaként tagja volt a Képzőtársaságnak majd jogi tanulmányokat folytatott. Joggyakorlatát Zala vármegyében végezte, ahol rokonai éltek. Ekkor rendezte Deák Ferenc könyvtárát is a kehidai kastélyban. 1846ban tette le az ügyvédi vizsgát. A hallei és berlini egyetemen egészítette ki tanulmányait, s aztán 1849-től 17 éven át bölcseletet tanított Pápán egykori főiskoláján. 1859-ben Világtörténet címmel könyvet jelentetett meg s hamarosan az akadémia is tagjai közé választotta. Egy év múlva a Protestáns Egyházalkotmány tekintettel történeti fejlődésére című műve, 1862-ben pedig Tiszta Észtan című tankönyve hagyta el a nyomdát. Kerkápoly Károly életútjának harmadik korszaka az államférfiúé, a politikusé. A kiegyezés idején Enying, később Tapolca választotta képviselőjének. 1870—1873 között pénzügyminiszterséget vállalt Deák Ferenc és a király, Ferenc József kedvelt, nagyrabecsült embereként. Államzárszámadás címmel 1870-ben tudományos munkát adott ki. 1873-tól haláláig Budapesten töltött be egyetemi tanári állást. Egykori pápai diákja, Eötvös Károly, ,,A Bakony" című könyvében a családról írt fejezetben emlékezett meg Kerkápoly Károlyról. (Eötvös Károly: A Bakony I. „A Kerkápolyak" 147-301. Budapest, 1909.) Ács Anna ADOMA KERKÂPOL Y KAROL YRÓL „1874-ik év végén hoztuk meg az összeférhetetlenségi törvényt. Kimondtuk, hogy nem lehet képviselő a bíró. Ezt már régen kimondtuk. Nem lehet képviselő az, a ki választott vagy miniszteri tisztviselő. Nem lehet képviselő, a ki bérlője az államnak vagy vállalkozik az állam részére. Kimondtunk sok bölcs dolgot. Azután indítványozták, ne lehessen képviselő az ügyvéd, se az egyetemi és gimnáziumi tanár, ne lehessen képviselő se pap, se barát, se katona, se a községi hivatalnok. Kerkápoly Károly volt pénzügyminiszter a túlzás kézzelfoghatóvá tételére azt indítványozta pajkosságból a pártértekezleten: — Ne teketóriázzunk, mondjuk ki egyenesen, ne lehessen képviselő olyan ember, a ki tisztességes munkával meg tud élni a nélkül is!" (Eötvös Károly: A balatoni utazás vége. Budapest, 1909. 277. 1.)