Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

Orbán Balázs időszerűsége

A székelység történetét, néprajzát vizsgáló kutató először ma is Orbán Balázs munkáját veszi kézbe, nézi meg. Legnagyobb elismeréssel adózik mindenki, aki ismeri, Erdélyben őrzött fényképfelvételeinek is, amelyből a Kriterion Könyvkiadó adott közre 100 db-ot 1971-ben (Orbán Balázs Victor Hugó fiaitól tanulta meg Guersey szigetén a fényképezést, de a korabeli nyomdatechnika fényképeinek a Székelyföld leírása-ban való megjelenését nem tette lehetővé.). A ma már felderíthetetlen adatok sokaságát feltáró és közreadó Urbán Balázs nemcsak fáradhatatlan kutatószenvedélyével példamutató ma is, hanem azzal az indítékával, amellyel fő műve megírásához kezdett, valamint erkölcsi felfogásával és politikai eszméivel. Családja nem lévén, a magyar népet, az egész nemzetet tekintette annak, s földi javait végrendeletileg a magyar közművelődés felvirágoztatására, a szociális nyomortól sújtott magyar néprétegek megsegítésére, a székely kivándorlás meggátlására hagyta. Eszméinek alapja a haza és nagyvilág kapcsolata, ennek lehetősége, amely meghatározóvá vált szemléletében: Igenis vegyünk át mas népektől minden olyat, mi nemes, mi jó, mi a szabadság, polgárosodás és tudományosság vívmányaként felmerül, de azért ne vessük el az ősöktűl örökül ránk maradt erényeket, ne vetkőzzük le nemzeti szebb tulajdonainkat, mert azok azon életdús törzset alkotják, melybe a korszellemnek termő ágait oltanunk kell, ha azt akarjuk, hogy azok nemes gyümölcsöket hozó termő ágakká, és nem ezeket elölő dudvává váljanak." Buzgón hitt abban, hogy ,, . . . egy időben sem hiányoztak a nemeslelkűek, kik az elnyomott emberiség védelmére szót emeltek ..." Az emberi jogokért, szabadságért síkra szállni mindig kész és elegendő civil kurázsival rendelkező Orbán Balázs a nemzet és ország jövőjének zálogát • az összefogásban látta: ,, . . . mert e hazának jövője csak fiai egyetértő szeretetében van biztosítva ...",,... az összetartásban van az erő, a széthúzásban, a megoszlásban a gyengeség ..." Szerény volt és szerényen élt. Országgyűlési képviselői napidíjának kis részét költötte csak saját céljaira, nagyobb része jótékonykodását szolgálta. Elszántan harcolt az ország polgári demokratikus átalakulásáért, a valódi értékek visszahelyezéséért az egyén és a közösségek életébe. Hisz erkölcsileg romlott az a társadalom, ahol az ,,. . . ész, tehetség, hivatottság, tudomány, államférfiúi képzettség, mindez semmi, egyedül a pénz minden." Egy új, széleskörűen és korszerűen képzett nemzedék kinevelését szorgalmazta. Kitartóan ostorozta a bürokráciát, a korrupciót, a visszaéléseket, a pazarlást és költekezést. Látta, hogy az újabb adóterhek a szegények és legszegényebbek még fokozottabb, riasztó elnyomorodását eredményezik: „ . . . demokratikus érzelmeim megemészteni nem tudják ..." — mondotta. Elengedhetetlennek tartotta a polgári fejlődés érdekében a posta, a vasútvonalak és közutak kiépítését, a meglevők korszerűsítését. Mindezek mellett