Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

„Új Hold, fényes Nap, bocsáss kapun átul!"

ADOMÁK A böjtölő katolikus A jó katolikus hírében álló embernek református komája volt Vámoson. Nagypénteken meglátogatta a koma és megdöbbenve látta, hogy az éppen sonkát falatozik. - Nem félsz, hogy elvisz az ördög? - kérdezte tőle. - Ugyan már, miért vinne, hiszen nem is látja, hogy sonkát eszek. Alul túró van bennem, fölül is az lesz, hát hogyan látná?! A drótostót és a menyecske A vámosi utcán kiabáló drótostótot behívta a menyecske lábost foltozni. - Menyecske, hozzon nekem egy kis kóbászt! - kérte az öreg. - Péter bácsi, nem tudok kolbászt adni, elfogyott már. - Ejnye, hát egy csöpp lisztje sincs? - Az van. Hát nem kolbászt kert? - Ejnye menyecske, hát kovászt kértem én - válaszolta a magyarul akcentussal beszélő drótostót és a rozslisztből készült kovásszal bekente a külső és belső foltot majd rászögelte az edényre. „ÚJ HOLD, FÉNYES NAP, BOCSÁSS KAPUN ÁTÜL!" Zöldágjárás a Balaton-felvidéken Jellegzetes dunántúli, elsősorban Balaton-felvidéki szokás a zöldágjárás, de ismeretes az egész európai szokásvilágban. Ez nem más, mint a tél elmúl tával a tél temetése, a tavasz kezdetével a tavasz köszöntése. Európa népei nél a teljes szokás két részből tevődik össze: egyik része a megszemélyesített tél kihordása a faluból, többnyire egy felöltöztetett szalmabábut visznek ki a falu határába, ahol elégetik vagy vízbe vetik; másik része pedig a tavaszt megjelenítő, általában feldíszített zöldág körülhordozása. A szokásrészletek sorrendje fel is cserélődhet. A magyarság északi csoportjainál, a palócoknál a telet temető és tavaszt köszöntő szokás a kiszehajtás, villőzés. A Dunántúlnak e középső részén pedig a tavaszt köszöntő szokást énekes-táncos felvonulás kíséri, amely énekes leányjátékokkal kapcsolódott össze. Utóbbi mint gyermekjáték, az egész magyar nyelvterületen ismert, a hidasjátékok egyik típusaként: „Bújj, bújj, zöldág..."