Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1990 (Veszprém, 1990)

„Nevigy minket a külső ország inségeiben"

között, áldott a te bicskádnak mérges metszése, sámfádnak kemény feszítése. Az apád is varga volt, az is bőrbe halt meg." Számunkra meglepő a Császár Miatyánk és a Csizmadia Üdvözlégy párosítása, nem is találunk példát rá másutt. Valószínűleg Kozma Gáborhoz nem jutott el a Császár Miatyánkhoz tartozó Üdvözlégy egyetlen variánsa sem, viszont ismerte a Csizmadia Üdvözlégyet, amely éppen úgy szórakoztatta a násznépet, mint a szöveghez teljesen illő. Száz év múltán már ismeretlen Nemesvámoson a lakodalmi imádság. Három évtizede azonban sokan tudták a faluban — mint az ország egyéb területein általában — a Téesz Miatyánkot: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben, / Mi meg a téeszben. / A fiatalok az irodában, / az öregek a határban . . ." Ács Anna ÉVFORDULÓK Száz éve, 1890. május 25-én Nagyvázsonyban született Várnai Zseni költő. „Édesanyja elbeszélése szerint nagyon szép napon született - tenyérnyi pünkösdi rózsák illatoztak a nagyvázsonyi házacska virágoskertjében azon a . . . májuson. Édesapja levegőbe dobálta a kalapját, átkiabált a szomszédokhoz, ötforintos aranypénzt tett a fürdővízbe a bábának - mindezt határtalan boldogsága jeléül, hogy két fiú után végre lánya született. Nevét is az apja adta; kívánságára keresztelték Eugéniának, Jennynek, Zseninek . . . A nagyvázsonyi évek legemlékezetesebb eseménye majdnem életpályát adó élmény. Vándorszínészek érkeztek a faluba, s előadásaikat Vámaiék akkor induló kaszinójában tartották. - Én is szeretnék játszani buggyant ki a négyéves kislányból, amikor az első előadás után legördült a függöny. A darabban egy árvalány is szerepelt, ez fogta meg annyira a nyiladozó értelmét. Kívánsága hamar teljesült. Apja tanácsára a társulat vezetője - abban a reményben, hogy így még többen jönnek majd el, s nagyobb bevételhez jutnak - alig egy-két nap múlva Jennyvel játszatta el az árvalány szerepét. A nagyvázsonyiak forró ünneplésben részesítették a kis „színésznőt". A helybeli orvos felkapta, a közönség felé emelte, s nagy csomag cukrot nyomott a kezébe. — Ha felnövök, színésznő leszek - jelentette ki az ünnepelt. De a színiiskoláig még sok volt hátra ..." (Részlet Balázs Mihály: Várnai Zseni című írásából. Megjelent az írók, képek cimü kötetben Budapesten, 1970-ben)