Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Szegedy Róza háza vendégeket vár!

között) Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor, de külön hangsúlyozzuk, hogy aki életük teljes és pontos történetére kíváncsi, az fáradjon át Sümegre, ahol a szükséges információkat megkaphatja. (Sümegen 1990-re átrendezzük a kiállítást e gondolatnak megfelelően.) De korhű berendezést kap a pince és a konyha is. Mindezt kiegészítik a műtárgyvédelem eszközei: temperáló fűtés, formatervezett lámpák, ruhatár stb. (Az épületet csak idényszerűen lehet látogatni.) A másik épület az ún. ürmös főző ház. Kiállítjuk az ürmös főző berendezést, az aszalót. Külön szobában rendezzük be a múzeumi üzletünket, ahol a belépőjegyen túl a költővel és hitvesével, Badacsonnyal, Balatonnal kapcsolatos mindennemű emlékeket lehet vásárolni a képeslaptól a videóigA harmadik épület fő részét eredeti rendeltetésének megfelelően állítjuk helyre. Itt lesz az istálló és a fedett szín a szőlőművelés nagyobb eszközeivel. Itt kap helyet majd a látogatók kényelmét szolgáló ún. vizesblokk és egy szolgálati helyiség a teremőrök számára. Végső soron a látogató betekinthet a magyar múlt egy jellegzetes színterébe, a magyar gazdaságtörténet egy kis részébe: a szőlőművelés helyi hagyományaiba, annak életmódi hatására és világába a magyar köznemesség egyik csoportjára vonatkozóan. Mindezeken túlmenően az épületnek és a kiállításnak együttesen igen jövedelmezőnek is kell lennie. Erre most készülünk de két alapelvet eredendően meghatároztunk,* egyetlenegy magyar látogatót sem zárunk ki a múzeumból bármiféle üzleti nyereség érdekében! A másik: bármi is történjen ott az esti órákban, elsődleges a műtárgyak védelme, az épület „erkölcsi tisztaságának" védelme, a táj és a múlt összhangjának megtartása. Nem könnyű feladat mindezt a kereskedelem érdekeivel összhangba hozni de más megoldás nem képzelhető el. Hogyan tovább? 1989 januárjában ez volt a helyzet: az épületet a megyei múzeumigazgatóság visszavette saját kezelésébe. A felújítást végzik az Országos Műemléki Felügyelőség emberei. A felújítás költségeit 1989-re is biztosította a Megyei Tanács. Az biztos, hogy ebből a pénzből a présházat befejezzük s az ürmös főző is nagyrészt elkészül. 1990 májusára mindenképpen megnyitjuk a présházi kiállítást. Nincs értelme várni, amíg a másik két épület látogatható lesz. (A kiállítás költségeit külön támogatásként biztosítja a Megyei Tanács Művelődési Osztálya akinek továbbra is szívügye a múzeum sorsa). Az ürmös főzőt így 1991 -ben, míg a gazdasági épületet az udvarral együtt 1992-ben lehet megnyitni. (Ez utóbbi épület sorsa még nem dőlt el: bírósági per folyik érte jelenleg is, de mi elképzelni sem tudjuk, hogy nem lehetne ennek az épületegyüttesnek a része!)