Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

A lisztes kankalin még megmenthető

felfedezni az uzsai égerláp tarra vágásának tervét, s a múzeum mindent megtett a tarajos pajzsika — ritka jégkorszaki maradványfajunk — egyetlen hazai termőhelyének megmentésére, a kiszáradt égerláp tarra vágását, a faj kipusztulását nem sikerült megakadályozni. A hetvenes évek közepének veszteséglistáját gyarapítja a havasi hizóka kipusztulása a Tapolca melletti lápréteken, s hasonló sors fenyegeti a vele azonos termőhelyen élő lisztes kankalint is. A tarajos pajzsikához hasonlóan mindkét faj jégkorszaki maradványnövényünk, s egyetlen hazai előfordulásuk sorsáról van (volt) szó. A lisztes kankalin ma még megmenthető . . . Erre az időszakra esik az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal s területi felügyelőségeinek megalakulása mely napjainkban a vízüggyel egyesülve a Környezetvédelmi- és Vízgazdálkodási Minisztérium alá tartozik. Az egykori Közép-Dunántúli Felügyelőség és a múzeum közötti eleinte formális, egyoldalú kapcsolat később megváltozott és jó együttműködés alakult ki. Felkérésükre elkészítettük a Balatoni Regionális Terv által érintett területek veszélyeztetett növényfajainak jegyzékét, véleményeztük a távlati védetté nyilvánítási programot. A környezetvéaelmi törvény előírásának megfelelően több védetté nyilvánítási javaslattal éltünk. így indítványoztuk az Öcs község melletti Nagytó tőzegmohás úszólápjának védetté nyilvánítását, elkészítettük annak dokumentációját. 1977-ben kértük a medvefül kankalin bakonyi termőhelyeinek és a zergeboglár tapolcafői termőhelyének védetté nyilvánítását. Ugyanebben az évben készítettük el a Magasbakonyi Tájvédelmi Körzet kialakításának javaslatát, vontuk meg határait. E tervet több alkalommal át kellett dolgozni, a terület minden újabb változatban csökkent. Ennek ellenére a tájvédelmi körzet megalakulása a területen gazdálkodó erdőgazdaság ellenállása miatt ma is késik. Más okból de a mai napig nem valósult meg a Somló védetté nyilvánítása, így a Búvárban 1980-ban megjelent cikk címe - Leendő tájvédelmi körzetünk a Somló — ma sem vesztett aktualitásából. A hetvenes évek végén szaporodtak a hírek a fenyőfői bauxitbánya megnyitásáról. Ezért a Bakony kutató közösség fokozott figyelmet fordított a terület természettudományos kutatására a természetes állapotok rögzítésére. A fennmaradó természetvédelmi területeken folyó kutatófúrások utáni tereprendezést folyóiratcikkekben szorgalmaztuk. Kezdeményeztük s az erdészet segítségével végre is hajtottuk a kis holdruta — egy ritka páfrányféle — veszélyeztetett állományának áttelepítését. A bányászati tevékenység által elpusztult területek pótlására védelmére érdemes új területeket kutattunk fel s javasoltunk védelemre. Hazánk első tájvédelmi körzetének a Tihanyi Tájvédelmi Körzetnek környezeti állapotát, a védett természeti értékek feltérképezését végezte el a múzeum 1983-ban. Lakossági bejelentés nyomán ugyanezen évben javaslatot tettünk a Sümeg melletti Vörösi-legelő nagyszámú genyőte előfordulá-