Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)
A lisztes kankalin még megmenthető
A LISZTES KAN KÁLIN MÉG MEGMENTHETŐ (A Bakonyi Természettudományi Múzeum szerepe a természetvédelemben) Napjaink környezeti válsága, annak hatása nem hagyja érintetlenül a természettel mint kutatási objektummal foglalkozó múzeumokat sem. A természettudományi múzeumok világszerte igyekeznek megfelelni ennek az elvárásnak. A gyűjtő-, feldolgozó és ismeretterjesztő munkában egyre nagyobb szerepet kapnak az időszerű környezetvédelmi, s ezen belül a természetvédelmi problémák. Az intézménytípus - jellegénél fogva - elsősorban a klasszikus természetvédelem területén tud hatékonyan együttműködni a környezetvédelmi hatóságokkal, környezetvédő csoportokkal. A sokrétű munkából — javaslattétel, szakértői tevékenység, ismeretterjesztő munka, ifjúsági nevelés — most csak az első kettővel kívánok foglalkozni. Az 1972-ben létrejött Bakonyi Természettudományi Múzeum fiatal intézmény, gyökerei azonban a századelőig nyúlnak vissza. Gerinces anyagának egy része XIX. századi, geológiai gyűjteményének alapjai a XX. század elején Laczkó Dezső vetette meg, rovargyűjteménye az ötvenes évektől gyarapodik. A Bakonyi Múzeum természettudományos osztálya kiválva az anyaintézményből Zircre költözött s regionális gyűjtőkörű múzeummá szerveződött. Ezt elősegítette, hogy a hatvanas évek elejétől — az egykori Balaton Kutatás mintájára - megindult Bakony Természeti Képe kutatóprogram célja a természetföldrajzi értelemben vett Bakony természeti viszonyainak feltárása volt, s ez túlnyúlt a közigazgatási megyehatárokon. Zircre kerülve a szerveződő múzeum nem csak tudományos gyűjteményeit hanem a témához tartozó könyvtárát is magával hozta. Utóbbiról meg kell jegyeznünk, hogy az egykori vármegyei múzeum és könyvtár természettudományos könyv- és folyóiratanyagának (különösen az utóbbi értékes) nagy része a tanácsi múzeumi és könyvtárhálózat szétválásakor a Bakonyi Múzeum, majd a Bakonyi Természettudományi Múzeum tulajdonába került. A gyűjteményanyag, a szakirodalmi információs bázis és a külső kutatókkal megerősített szakembergárda együttesen lehetővé tette az intézmény bekapcsolódását a Bakony természetvédelmi problémáinak megoldásába. Az igény már 1973-ban megrendezett Bakonykutató Ankéton megfogalmazódott, ahol Éri István megyei múzeumigazgató hívta fel a figyelmet az ilyen irányú gyűjtések fontosságára. Az első eredmények egyike a kárpáti sáfrány egyetlen dunántúli termőhelyének megóvása volt. Egy erdőmérnök hallgató hívta fel a múzeum figyelmét a termőhelyen tervezett erdőirtásra. Az intézmény közbenjárására ezt sikerült megakadályozni, s a múzeum javaslatára a termőhelyet védetté nyilvánították. Nem csak sikerek hanem kudarcok is jellemzik ezt az időszakot: Annak ellenére, hogy sikerült időben
