Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)
Emlékezés Rómer Flórisra halálának 100. évfordulóján
HÍREK 1889-BŐL „Veszprém — a párisi világkiállításon. Városunkból a párisi világkiállításra csupán egy kiállító jelentkezett s ez Ferenczy Károly gyógyszerész úr, ki saját termésű somlyói borát állította ki, mely bizonyára, mint más több kiállításon, ott is megérdemelt kitüntetésben fog részesülni'. * tr A rosszakarat sem vetheti szemére ennek a hírlapnak s szellemi faktorainak, hogy a magyar kormányt valami nagy extázissal dicsérnék - a takarékosságukért. . . Most azt mondják egymásnak a miniszter urak:, Tegyünk úgy, mintha spórolnánk!' Aztán akként cselekszenek, hogy a milliókat ugyan csak tovább is eldobálják - a garasokat pedig gyűjtögetik szépen, hogy öröm nézni!" ( Veszprém) EMLÉKEZÉS RÖMER FLÖRISRA HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN A Bécsből Pozsonyba költözött cipészmester fia 1815-ben látta meg a napvilágot. 15 évesen a benedekrend tagjai sorába lépett, tanulmányait Győr, Bakonybél, Pannonhalma, Tihany rendházaiban végezte. Bölcsészdoktorrá lett, majd 1839-ben pappá szentelték. Tanár volt a győri gimnáziumban, 1845-től a pozsonyi akadémián tanított. Régi kéziratok, a természet szépségei és régiségei egyaránt érdekelték, festett és rajzolt. Az 1848— 49-es szabadságharc alatt a magyar hadsereg utászkarában szolgált és kapitányságig vitte. A fegyverletétel után mint politikai foglyot 8 évi börtönre ítélték. 1854-ben Josephstadtból szabadulvári nevelősködésből tartotta fenn magát. 1858-tól újra taníthatott, előbb Kőszegen, majd Győrött. Ott kezdte a környéket és a Bakonyt járni s a múzeum mindenfajta gyűjteményeit gyarapítani . . . „Félretéve a kényelem minden élveit, a forró nap, az alkalmatlan szél és az egészséget fenyegető eső dacára barangolom — írja — hegy völgyeinket, pusztáinkat, szikláinkat, felmászom elhagyott váraink ormára, felkeresem életveszedelemmel falusi tornyaink harangjait, kúszom a dohos pincékben és odvas barlangokban és pedig sokszor minden kedvező eredmény nélkül ..."
