Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1989 (Veszprém, 1989)

Egy 200 éves könyvkötői bizonyságlevél

A pesti könyvkötőcéh pecsétje A bizonyságlevelek kettős szerepet töltöttek be: egyrészt a vándorlegény személyére vonatkozó igazolványképp útlevélként szolgáltak, másrészt napjaink munkakönyvének és ajánlólevelének egyesített funkcióját töltötték be. Korábbi évszázadok rendszertelen gyakorlatát egységesítve és rögzítve, a Német Birodalomban 1731-ben rendelték el bevezetését. A szövegezés egyfajta tradicionális formula, melyet esetenként más céhek előtt titkolt, élőszóban előadandó szöveggel egészített ki a munkába jelentkező legény. A bizonyságlevél voltaképpen csak egyetlen előző munkaviszonyt regisztrált,a céh gyakran bevonta a hozott példányt, s a továbbinduló legénynek új ,,Kundschaftot" adott ki. Az irattípust 1817-től a vándorkönyv váltotta fel. Példányunkon jobbra lent találjuk magyarázatát annak, hogy miért Veszprémben maradt fenn e dokumentum. Itt Franz Xaver Baumaister veszprémi könyvkötőmester igazolta a német vándorlegény kéthetes munkáját 1788 december 26-án. A legények számára előírt kötelező minimum a 14 nap volt, így bizonyos, hogy Prombacher nem maradt tovább Veszprémben. További útjáról nincs adatunk. Koncz Pál