Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

A Szegedy Róza ház ügy

tessék hát akkor javaslatokat is adni a megmentése érdekében. (Közben azért megindult az épület felújítása, amit azonban senki nem akart tudomásul venni. Hogyisne, akkor nincs min rágódni!) Az országosan meghirdetett pályázatra összesen hét pályamű érkezett. Abból négynek azonosak a szerzői. Ehhez nem kell kommentár. Amikor végre lehetőség lett volna fejtörésre, az egyéni elképzelések megfogalmazására, egy önálló vélemény kialakítására, akkor mindössze ennyien vállalkoztak. (Pedig még az anyagi elismerés sem volt mindennapos mértékű.) A kiírás is megfogalmazta s a pályázatok is és az egyéb szakmai vélemények is azt az újszerű koncepciót igényelték, hogy a Szegedy Róza ház működő múzeum legyen. Ne érje be tárlóinak bezárt hidegével, falra akasztott tablóinak lassan megkopó sárguló fotóival a rendező. Éljen és működjön a múzeum, adjon lehetőséget az elmélyült érdeklődésre és a jókedvű szórakozásra is. Ez bizony afféle „fából vaskarika" ötlet, amilyenre alig van példa a magyar múzeumi gyakorlatban. S úgy tűnik, itt Badacsonyban mégis megvalósítható de igen szigorú szavak kíséretében. Ez a szigorúság elsősorban önmagunkkal szemben fogalmazódik meg. Ne lássuk többnek ezt a házat annál ami! Ez nem a legfontosabb emlékhelye a magyar irodalomnak. Végül is egy gazdasági épület, amelyet az év bizonyos szakaszában használtak és elsősorban az önfeledt vigasság alapanyagát készítették benne. Élni, szórakozni, művelődni más színhelyek adódtak. Ez a ház sem Kisfaludy Sándornak sem Szegedy Rózának nem szülőháza. Kisfaludyé áll még ugyan, de a benne lévő kiállításra nem lehetünk túl büszkék, de Szegedy Róza háza már csak düledező rom. (Érte miért nem emeltek szót?) S azt is lássuk be, hogy a présházhoz kötődő személyek sorsa, szerepe sem meghatározó a magyar művelődéstörténetben. A költő minden erénye mellett mégis csak a második-harmadik vonulatába tartozik a magyar irodalomnak. Hitvese pedig semmi olyannal nem büszkélkedhet, amely a reformkori nőideál típusává emelhetné. Hacsak ifjúkori affektáltsága s majdani hitvesi hűsége nem említhető itt. Mégis mindezeket el kell felednünk, mert azt kell mondanunk, hogy ez a présház is szerves része nemzeti múltunknak, széttöredezett örökségünk roskatag maradékainak. Nekünk ebben a hazában mindent óvni és védeni kell, amit az enyészet, az ártó emberi kéz és önpusztító butaság még meghagyott. Történelmi kényszerűség és felelősség ez, amelyet minden körülmények közepette teljesíteni kell. Ezért is menekül meg a Szegedy Róza ház a végső megsemmisüléstől, ezért áldoz rá Veszprém megye most súlyos forintmilliókat és ezért készül komoly szakmai igényességgel a ház új működtetési rendje. A feladat nehézségét növeli sok-sok helyi sajátosság is. Badacsonyban mindent az idegenforgalom határoz meg, amely csak pár hónapra virágzik ki, s amely virágból mindenki szakítani akar. (Itt rendszeresen borvirág jut