Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

„Minden tál étel egy szerelmi vallomás" (Jókai Mór)

asszonya Füred faluból, ... sőt a többi környékbeli falvakból is, ezeket megtanítja milyen zöldbabot, borsót termeljenek, honnét hozzák a korai francia barackot, torzsátlan körtét meg az aranysárga, mézesbélű szultánfügéket. Rókáné, egy magasra nőtt halászné hordja naponként a szép, eleven süllőket és fogasokat. Három-négyféleképp elkészített hal kerül a füredi asztalra .. . Nem kevésbé hasznos mindennapi látogató Rókánénál a Bagóné; ez szállítja a finom tejsürüt és tejet, úgyhogy nénétek hires kávéja Füreden sem veszthet hírnevéből. De nemcsak nénétek, hanem a kis Róza is jól feltalálja magát; füredi játszótársának, „Máriskónak" édesanyja, Bartókné nenne hordja neki a sok jó gyümölcsöt és édes tejeskukoricát." Laborfalvi Róza gondosan ügyelt Balatonfüreden is a háztartási kiadásokra. „Jóravaló tót szakácsnő", Netti — aki korábban Gyulayéknál szakácsnősködött — főzött a Jókai család számára a nyaralóban is, mint Pesten Jókainé felügyelete mellett. Jókainé pedig igencsak megmustrálta még a hozzávalókat is, sőt nem átallott a férjét zavarni háztartási ügyeivel a dolgozószobájában. „Be vitte hozzá a - szerinte - rosszul meg mért ürü hust (Kis Rózának birka pörkölt volt a kedvencz étele s azért ez a fogás minduntalan az étlapon szerepelt) szidva a falusi mészárosok zsivány voltát kik „valósággal kilopják a pénzt az ember zsebéből." Be vitte a Rókáné szállította friss süllőket, gardát és fogast, tanácsot kérve: milyen módon legyenek azok a konyhán elkészítve. Be vitte a baromfias kofa által hozott csibéket, fiatal pulykákat, s győzött panaszkodni azoknak „hallatlan drága" voltáról! sőt: be vitte még a főzeléknek szánt zöld babot is, ha hüvelyeit szálkásnak találta tisztításuk közben s szörnyülködött, hogy mennyi finom fajtájú bab magot ki osztott már a környékbeli asszonyoknak! még is ilyen, kóty portékát" termelnek. Mind ez a sok háborgatás egyetlen türelmetlenkedő szót sem hozott Jókai Mór ajakára! .. . adott tanácsot is — a mi rendesen inpraktikusnak minősíttetett felesége által — vagy adott tárczájából egy csomó bankjegyet (akkor is volt már „drágasági pótlék a világon! . . .) melyeket Róza néni egykedvűen gyűrt bele házi köténye egyik nagy zsebjében tanyázó óriási pénztárczájába . . . Azután Írhatott tovább Jókai! . . ." A kortárs Eötvös Károly többször meglátogatta balatonfüredi otthonukban Jókaiékat és így emlékezett vissza Laborfalvi Rózára: „. . . nagy gazdaasszony volt, a művészet múzsáit ritkán fogadta ekkor már, e helyett nagy gondot fordított a konyhára és éléskamrára és a téli főzelékek, aszalékok és befőttek elkészítésére. Néha minden szoba, szék, asztal, pamlag, úgy tele volt mindenféle konyhai és éléstári készséggel, valamint Jókai szobája is papirossal, levéllel, kézirattal, újsággal és könyvvel, hogy ha oda mentünk, alig tudtuk a kalapunkat hova tenni. De meleg szivet, jó szót mindenki talált." Jókainé a Balatonfüreden eltett befőttek többségét a fürdőidény végével pesti lakásukra szállíttatta. A „befőttes üvegek egész tömege" fért el a „rekeszekkel ellátott óriási kosárládikában", amint azt Váli Mari feljegyezte.