Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

Daguerrotypia a fiók alján

DAGUERROTYPIA A FIÓK ALJÁN Louis-Jacques-Mandé Daguerre születésének 200. évfordulóját mindenfelé megünnepelték világszerte. Miskolcon múzeumi szakembereknek konferenciát tartottak ,,A fotó mint műtárgy" címmel, a Gondolat kiadó elegáns szürke könyvet adott ki Daguerre-nek, ennek a kalandos életű párizsi díszletfestőnek az életéről, aki végül is nem diorámáival, hanem Nicéphore Niépce kísérleti eredményeinek szerencsés továbbfejlesztésével jutott a világhírhez, mint a fényképezés egyik feltalálója. Ennek a zseniális üzletembernek és kísérletezőnek az érdemeit nem csökkenti az sem, hogy manapság már egyre több szó esik az akkor méltánytalanul mellőzött társáról, Niepce-ről is — akinek a múzeumában nagy becsben tartják a gyönyörű daguerrotypiákat is, — és W. H. Fox Talbot-ról, aki negatív és pozitív képeket csinált, John Herschelről, a csillagászról, aki az ezüstsók oldószerét (natrium tioszulfát) felfedezte, amit Daguerre is, és a mai fényképezők is használnak. Folytathatnánk a sort, mert ma már a sokszázados fejlődési folyamat állomásai egyre inkább közismertek, de ez nem von le semmit sem Daguerre érdemeiből. A daguerrotypiák megbecsült értékei maradnak az első gyakorlatilag használható fényképező-eljárásnak. A daguerrotypiakészítés nem előde ugyan a mai eljárásoknak, de egyik első megvalósulása a képrögzítés csodájának. Mi is a daguerrotypia? Olyan fényképező eljárás, amelynek során ezüstjodiddal bevont rézlemezen higanygőzzel előhívott közvetlen pozitív tükörkép keletkezik. Vannak országok, ahol számos daguerrotypista működött, ezekben az országokban, Amerikában, Franciaországban a daguerrotypiák nem számítanak olyan kuriózumoknak, mint nálunk, ahol a „hozzávetőleges számítás szerint több mint tízezer felvétel készülhetett", jelenleg 200—300 az általunk ismert, részben publikált darab. Érthető hát, ha reveláció minden újabb, magángyűjtőktől vagy közgyűjteményből előkerült darab is, különösen ha adatok is vannak vele kapcsolatban. Ilyen a Bakonyi Múzeum ez ideig publikálatlan daguerrotypiája is, amelyre 1979-ben, a képzőművészeti leltározatlan anyag rendezésénél bukkantam. 1910. július 20-án Miskey Sándortól került a Múzeum gyűjteményébe ez a daguerrotypia a gyarapodási napló szerint. Az F. 87. 26. 1. ltsz.-u darab 14 x 11 cm-es fekete tokban, 8,2 x 7 cm-es átmérőjű oválkivágású keretben van elhelyezve, jobbszélének pöttyös fakulását leszámítva ép darab és érthetővé teszi azt a lelkesedést, amelyet a leképezési eljárásnak ez a mágiája kiváltott. A kortársak méltán csodálták a természetutánzás hűségét, a rajz finomságát. Balogh Ádám főhadnagyot ábrázolja a kép. A bal kezében tartott csákórózsa V. Ferdinánd monogramjával, az 1837 M. gyalogos tiszti kard, a császárikirályi határőrezredbeli frakk-zubbony (Veress D. Csaba történész megha-