Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

Előszó

ELŐSZÓ Új múzeumi kiadvánnyal kopogtat be a Veszprém megyei múzeumok küldönce a megye múltja iránt érdeklődők ajtaján. A meglepetés és az öröm mellett minden bizonnyal akadnak olyanok akik ellenvetéseket tesznek. Lesz, aki azt mondja, nem is olyan új dolog ez. Igaza van, a múzeumi szervezetnek a korábbi években volt múzeumi híreket közreadó, több-kevesebb rendszerességgel megjelenő időszaki kiadványa. Mi ezt a hagyományt most felélesztjük és új tartalommal töltjük meg. A hagyományos múzeumi információk, hírek mellett kisebb írások jelennek meg itt. Olyanok, amelyek e

gY"

e

gy nagyobb kutatómunka melléktermékei s legfeljebb csak annak lábjegyzeteit színesítik, de még inkább örökre ott maradnak a cédulahalmazok rengetegében. Pedig hát múltunkban nincs felesleges és haszontalan információ, minden érdekes és izgalmas ami eleinkkel esett meg és mára is hatása van. Ha másként nem hát legalább mulattat bennünket. Minden bizonnyal lesz olyan is, aki azt mondja, de jól megy a múzeumi szervezetnek, hogy ilyen társadalmi-gazdasági gondok közepette új kiadvánnyal ékeskedik. Erre azt válaszolhatom, hogy éppen ezért jelenünk meg! (Ámbár csak évi egy számban.) Soha nem volt nagyobb aktualitása annak, hogy jelezzük és bizonyítsuk: élünk és tesszük a dolgunkat. Részt kérünk és részt veszünk a társadalmi megújulás egyénekre szabott programjából. De úgy, hogy azt adjuk ami sajátunk, amiért tanultunk és amit tudunk: a cselekvő hazaszeretethez adatokat, hitet és erőt. Mindezt a múlt, Veszprém megye múltjának sokoldalú feltárásával, gazdag történelmi emlékeinek gyűjtésével és bemutatásával. Ezért van a múzeum általában és vagyunk mi Veszprém megyében. Többet ennél tenni nem tudunk, kevesebbet nem szabad. A megyei múzeumi hálózat ma már az egész megyére kiterjed. Sőt, ha továbblépünk e megformált rendszer keretein, azt látjuk, hogy más városok, községek, intézmények, vállalatok, országos szervezetek jóvoltából a megyében csaknem száz múzeum, kiállítóhely működik. Mindnek megvan a maga sajátos arculata, feladata, látogatói közege. Mindegyik felvállalt egy-egy sajátságos szerepet a múlt átörökítéséből. S ezt természetesen számos tényező összekapcsolódó rendszerében teszi váltakozó sikerrel.