Dr. Geiszt Jakabné szerk.: Múzeumi Diárium 1988 (Veszprém, 1988)

70 éve tértek vissza a veszprémi bakák az I. világháborúból

70 ÉVE TÉRTEK VISSZA A VESZPRÉMI BAKÁK AZ I. VILÁGHÁBORÚBÓL November 22-én lesz 70 éve, hogy a m. kir. 31. veszprémi honvéd gyalogezred életben maradt bakái visszaérkeztek a jutási (Veszprémkülső) vasútállomásra. A 31. honvéd gyalogezred 1913-ban alakult meg. Legénységét Veszprém, Győr, Komárom és részben Nyitra vármegyékből nyerte. 1914. augusztus 18-án indultak az orosz harctérre - akkor a tábori ezred létszáma 3449 fő volt — ahol 1916-ig harcoltak. Ezt követően 1917—1918-ban az olasz fronton verekedtek a veszprémi bakák. A háború során a regiment mintegy 80 ütközetben vett részt. Többek között a kárpáti harcokban, a X., XL, XII. Isonzó csatákban, a Piave és a Montello menti harcokban szerepeltek. A tucatnyi kis galíciai, oroszlengyelországi és olasz helységnév, ahol szintén harcoltak a mai embereknek már nem sokat mond. Az ezred legsúlyosabb veszteségét a Visztula melletti Smilowice helységnél szenvedte, 1914. nov. 26-án. Az itteni ütközetből mindössze 3 tiszt és 36 fő legénység tudott kitörni. Rajtuk kívül megmaradt az ezredtörzs és az utászosztag, így az ezred ekkor mindössze 114 puskát számlált. Szintén súlyos veszteséget szenvedtek 1916. június 29-én a Stochod könyöknél (Lucktól kb. 50 km-nyire északra), ahol az ezred túlnyomó része* orosz fogságba esett. A X. Isonzó csata után, 1917. május 27-én a hivatalos jelentés is megemlítette az ezred vitéz magatartását. (48 óra alatt 17 ellenséges rohamot vertek vissza. Az ezred parancsnoka ekkor Rövidi Maxon Lajos ezredes, későbbi altábornagy volt.) Az események hatására Veszprém város 1917. június 6-án tartott rendkívüli közgyűlésén egy ezüst dísz ezred kürtöt adományozott a 3l-eseknek. (Egyébként ugyanilyen kürtöt kapott ekkor a város másik háziezrede a 7. honvéd tábori ágyúsezred is.) 1921. június 28-án a 31-esek utóezredének, a 4. honvéd gyalogezrednek veszprémi zászlóalj parancsnoksága e kürtöt a városnak megőrzés végett visszaadta, s azt a múzeumban helyezték el letétként. (Sajnos ma már nincs meg, feltehetően a II. világháború alatt kallódott el.) Az összeomlás az észak-itáliai Gemonában érte az ezredet. Fegyverzetét és felszerelésének nagy részét át kellett adnia az olaszoknak. November 8-tól november 20-ig tartó, mintegy 350 km-es gyalogmenet után Fehring mellett lépték át a magyar határt, majd Szentgotthárdtól vasúti szállítással november 22-én érték el Veszprémet. Az ezred létszáma a veszteségek és az általános felbomlás következtében ekkor már alig 280 fő volt. A hazatérő