K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

MRÁV ZSOLT: Egy Flavius-kori katonai öv veretei Balácáról

83 MÓCSY 1959. 4L; GABLER 1994. 149. 84 A Claudius-Flavius-korra keltezhető Pó-vidéki Consp. 20 formájú tányértöredékhez Id.: Gabler 1971. 211-212; CSIRKE-GABLER-PALÁGYI 2006. 176. kat. 17.24. 85 MÓCSY 1959. 4L; GABLER 1971. 211-212.; GABLER 1994. 149. 86 A volutás cingulumcsat RHÉ 1905. 19. 13. ábráján látható. 87 Ezt az övcsattípust egyöntetűen a korai militaria között tartják számon: ld. egyenlőre. DESCHLER-ERB - PETER - DESCHLER-ERB 1991. 22-23 (form. B); UNZ - DESCHLERERB 1997. 36-37.; FLÜGEL - BLUMENAU - DESCHLER-ERB - HARTMANN - LEHMANN 2004. 539. Használata az Augustus-kortól (ld. kalkriesei és halterni leleteket) a Kr.u. II. század közepéig bizonyítható. 88 Alföldy Géza a villához tartozó nagyméretű halomsír (Likas domb) Fitz J. által közölt és kiegészített felirattöredékeit (Id.: AE 1996., 1224-1232. cf. FITZ 1996. 199-236.; FITZ 1998. 89121) revideálva kimutatta, hogy a halomsírba temetkező család nem Közép-Italiából, Picenumból származott, hanem egy helyi előkelő család lehetett, akik polgárjogukat Claudiustól kapták. Epigráfiai keltező kritériumok alapján meggyőzően azt is megállapította, hogy a három (az utolsó oltárok állítóival együtt négy) generációhoz köthető síroltárok bizonyosan nem a markomann háborúk után, a Kr.u. II. század végén vagy a III. század folyamán, hanem cca. Kr.u. 100 és a markomann háborúk közötti időszakban születtek (ALFÖLDY 2004. 23-122.; AE 2003., 13521362.). Palágyi S. a tumulus alatt feltárt lósír lószerszámveretei alapján (PALÁGYI 1996, 17., 21., 41-51.), majd őt megerősítve Nagy Levente a XIII. épület bacchikus freskóira hivatkozva (NAGY 2007. 157.) a család sírhelyéül felépített Likas-dombi első sír (sírkert bustummal + sírkamra alatt további bustummal) építését valamikor Hadrianus uralkodásának idejére keltezte. 89 Itt köszönöm Palágyi Sylviának (Veszprém) és Márton Andrásnak (Budapest), hogy a kézirat elolvasásával és hasznos tanácsaikkal segítségemre voltak. Köszönöm továbbá Ivan RadmanLivaja-nak (Zágráb), hogy néhány, Magyarországon elérhetetlen szakirodalmat rendelkezésemre bocsátott. BESCHLÄGE EINES FLAVIERZEITLICHEN SCHURZCINGULUMS AUS BALÁCA (KOMITAT VESZPRÉM, UNGARN) 1. Gyula Rhé hat während seiner Ausgrabungen auf dem Grund des Hauptgebäudes Nr. I. des römischen Gutshofes von Baláca im Plattensee-Oberland zwei Militaria gefunden. Das Eine ist ein verzinntes Gürtelblech mit Nielloeinlagen von geometrischen und pflanzlichen Motiven (Abb. 2), das Andere ist ein aus einem blattförmigen Schurzanhänger und einer Riementülle bestehender Endbeschlag eines Schurzcingulum (Abb. 3). 2. Beide Beschläge sind ähnlichen Alters (nicht später als Ende des 1. Jhs n. Chr.) und gleicher Funktion, und sind - auf Grund ihrer Parallelen (Abb. 4, 5, 7) - als Bestandteile eines Schurzcingulum aus der Flavierzeit zu identifizieren. 3. Der Besitzer des Cingulum - auf Grund der Verbreitung der niellierten Gürtelbleche - kann früher in einer in den westlichen Grenzprovinzen, in Britannien, Germanien oder Raetien stationierten Truppe gedient haben, die in Bezug mit den Donaukriegen Domitians oder spätestens den Dakenkriegen Trajans nach Pannonién abkommandiert worden sind. 4. Der Fundort der Cingulumbeschläge ist eine Zivilsiedlung im Inneren Pannoniens (Abb. 1, 9), im Plattensee-Oberland, auf einem Gebiet, wo eine große Zahl entlassener Soldaten bereits in der zweiten Hälfte des 1. Jhs n. Chr. angesiedelt worden sind. Deshalb kann der Besitzer des Schurzcingulum von Baláca am wahrscheinlichsten ein Veteran gewesen sein. 5. Das Cingulum ist gleichen Alters wie die zwei teilweise erdgetieften Wohnhäuser, die unter