K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)
MRÁV ZSOLT: Egy Flavius-kori katonai öv veretei Balácáról
fegyvereiket és felszerelési tárgyaikat leszerelésük után is megtartották. Ezeket vagy felajánlották egy szentélyben, kultuszhelyen vagy emléktárgyként új lakóhelyükre magukkal vitték. A veterán halála után a hazavitt felszerelési tárgyak családi ereklyeként továbbra is az örökösök birtokában maradtak vagy ha az elhunyt túlvilághite, azonosságtudata úgy kívánta, mellékletként sírjába kerültek. Az előbbi esetben a generációkkal később jelentőségét vesztett tárgyakat a leszármazottak - ha nem alakították át vagy olvasztották be őket - gyakran haszontalan lomként kezelték és kidobták 66 . A balácai cingulum esetében is nagy valószínűséggel kizárható, hogy azt egy aktív katona birtokolta. Balácán ugyanis sem időszakos, sem tartós katonai állomáshelyre utaló objektum vagy lelet nem került elő, civil településhez tartozó korai, részben földbe mélyített házak viszont igen (ld. alább). (A legio II adiutrix katonáját, Cep(h)alot említő edénykarcolatot 67 újabban a balácai település markomann háborúk utáni időszakához kötik 68 , amikor a birtok valószínűleg császári tulajdonba került 69 .) A cingulumveretek Balácán való előkerülését tehát a katonai felszerelési tárgyak társadalmi használata magyarázza, amely szerint tulajdonosa egy kiszolgált katona lehetett. A cingulum komoly érzelmi értéket képviselhetett e veterán számára, aki egykori katona voltának szimbólumát, a katona övét (esetleg kardjával együtt) személyes emléktárgyként (memorabilia) megtartotta és lakóhelyén kifüggesztette. Az öv tulajdonosának veterán voltát mutatja Balaton-felvidéken való megtelepedése is. A Balaton környékén, és különösen a tótól E-ra elterülő területen ugyanis a Kr.u. I. század utolsó harmadában és az egész II. századon keresztül valószínűleg szervezetten és nagy számban telepítettek le nemcsak különböző etnikumú (például trever, ituraeus, azalus) auxiliáris, hanem légiós veteránokat is 70 . Erre a katonai diplomák viszonylag magas száma 71 és a veteránokat említő sírfeliratok 72 mellett a fegyveres sírok 73 és a települések területén előkerült katonai vonatkozású tárgyak is utalnak. Hogyan illeszthető azonban be egy Kr.u. I. század második felében vagy legfeljebb a II. század elején leszerelt katona jelenléte a balácai település ma ismert korai történetébe? A Balatonfelvidék legjelentősebb villagazdaságában, Balácán a legkorábbi kőépület, a feltehetőleg freskókkal díszített XIII. 74 részben a II. század második felében vagy a Severus-korban épült I. sz. főépület kertje alatt, részben attól D-re került elő, építése a Kr.u. I-II. század fordulójára vagy a II. század első évtizedeire tehető (10. ábra) 15 . 1984-ben és 1986-ban ennek a XIII. épületnek a D 2 helyisége alatt két félig földbe mélyített lakóházat tárt fel Palágyi Sylvia, amelyek stratigráfiai helyzetük alapján bizonyosan korábbiak a XIII. épületnél (77. ábra) 16 . A házak gödrét ugyanis betöltötték és maradványaikat elplanírozták a XIII. sz. korai kőépület építésének megkezdése előtt. A két ház betöltése és a felettük talált többrétegű planírozás nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazott, amelyek közül szembetűnő az előkerült terra sigillata töredékek magas száma. Az 1984-es ásatási szezon során e rétegekből húsz, 1986-ban pedig még további három E-italiai és D-galliai terra sigillata töredéket gyűjtöttek, amelyek egységesen a Flavius-Traianus korra keltezhetők 77 . Hasonló korú itáliai Drag. 39/43 formájú TSTP (= terra sigillata tardo padana) és D-galliai terra sigillata leletek - bár lényegesen kisebb számban - korábban is előkerültek az I. sz. főépület területéről (a peristyliumból, valamint a 10. és 31. helység mozaikpadlói alól) 78 , amely alapján Gabler D. arra gondolt, hogy „a főépület legkorábbi periódusát a Flavius-korra, legkésőbb az I. század 80-as éveire keltezhetjük" 79 . Valószínűbb azonban, hogy ezek a leletek is olyan, főépület alatt fekvő objektumokból, rétegekből származnak, amelyek egyidősek a XIII. épület alatt feltárt földbemélyített házakkal.
