K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

BÁRÁNY ANNAMÁRIA - VÖRÖS ISTVÁN: A balácai római kori villagazdaság főépületének (I.) állatcsontleletei

1. táblázat. Baláca főépület (I.) helyiségeinek és közvetlen környezetének állatcsont maradványai (db) Korszak római egyéb* Összesen Fajok db db db Szarvasmarha 1206 705 1911 Juh 596 599 1195 Kecske 2 6 8 Sertés 4771 360 5131 Ló 146 125 271 Szamár 3 3 6 Kutya 669 162 831 Macska 2 2 Házi emlős 7395 1960 9355 Őstulok 16 10 26 Gímszarvas 38 35 73 Oz 6 9 15 Vaddisznó 7 7 14 Róka 8 8 Vidra 1 1 Mezei nyúl 1 7 8 Vademlős 69 76 145 Házi-és vademlős 7464 2036 9500 Acs 186 303 489 Összesen 7650 2339 9989 * - őskori, középkori, illetve ezek római korival keveredett leletanyaga A főépület (I.) belső területéről származó csontmaradványokat az emberi akarat/tevékenység szerinti felhalmozódásuk, előkerülési helyzetük alapján két csoportba oszthatók: 1., primer, vagy autochton helyzetű a leletanyag, ha azok előkerülési helye az egykori elhelyezési helyével egyezik meg. Az állatcsont „autochton" helyzetű, azaz - jelen esetben „helyben maradó". Balácán ilyennek tekinthető a korábbi, falfestményekkel díszített lebontott főépület (I.) pincéjében (1/6.) talált 19 malac (4248 db) maradványa, és az épület egyes helyiségeibe dobott kutyatetemek csontvázai. 2., secunder, vagy allochton helyzetű a leletanyag, ha azok előkerülési helye nem azonos az egykori elhelyezési helyével. Az állatcsont „allochton" helyzetű, azaz - jelen esetben - „elmozdított, más helyen levő". Más szóval a korábban primer helyzetű leletanyagot széthordva azok - általában egyéb leletekkel együtt - objektumok betöltéseibe, járószintek