K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)

K. PALÁGYI SYLVIA: A balácai római kori villagazdaság főépületének (I.) peristyliuma 1.

legtöbbször azonban mélyebb volt az udvarfalak ill. a folyosó/helyiségfalak alapozásánál. A visszabontott falak felett záródtak a rétegek, s kirajzolódott a folyosók átvágásaiban két, a későbbi falakhoz tartozó járószint: egy murvás, kis köves réteg, majd jelentős vastagságú feltöltés után a terrazzo-alapozás és a terrazzopadló .(31., 32., 33., 35., 51., 52. ábra) Úgy tűnik tehát, hogy a visszabontott és szinte egységesen feltöltött falak felett még két komolyabb (részleges) megújításon esett át a belső udvar és környéke. Egyetlen egy helyen, a 32/11. és VI. folyosó közötti alapozást építették közvetlenül a visszabontott falra ill. falsarokra és a visszabontott fal mellé D felé. (34. ábra) Az udvar D-i falalapozásának magassága is változó volt. A Ny-i oldalon 29-47 cm, a K-i átvágásban pedig 68 cm és még mélyült K, a 32/11. folyosó felé. (21., 34., 35. ábra) A 32/11. folyosó 32/VI. folyosó előtti átvágásában a közös könnyűszerkezetű válaszfal (küszöb ?) alatt D-ről E-felé mélyülő, elváló laza kövekből rakott és sárga kötőanyaggal épített alapozás mutatkozott, amelynek felső szakaszához (= egy korábbi felmenő falhoz) a terrazzo-alapozás alatt hamus, kormos pusztulási réteg simult. A folyosók és az udvar átvágása azután lehetővé tette a D-i falon túl, a többi udvarfal megmaradt teljes falmagasságának meghatározását is. Az E-i fal teljes magassága tehát 92 cm, ebből 4 cm magasodik a terrazzo-padló fölé. 45-48 cm mélyebben jelentkező lábazatindításhoz csatlakozik az a murvás réteg, amely a korábbi járószinttel lehet azonos. (32. ábra) Az ENy-i pillérnél a teljes falmagasság 76 cm. A belső udvar É-i felét átvágó kutatóárok szerint az udvarfalak közül a K-i udvarfal volt a legmélyebben alapozott. Az ásatás idején mérhető teljes falmagassága, az alapozással együtt, az árokban 122 cm (19. ábra), a Ny-i udvarfal teljes magassága pedig 23-102 cm volt. (22. ábra) A Ny-i udvarfal K-i és Ny-i oldalának falszerkezete, valamint átépítései az udvaron az É-D-i irányban húzott 5. kutatóárokban és a 32/V. folyosó D-i átvágásában jól megfigyelhető volt. A legmélyebb a Ny-i fal a D-i oldalpillér alatt és mellett, ott, ahol az 5. kutatóárok feltárásával meghatározhatóvá vált a korábbi, barnás-fekete agyagos talajba mélyülő pilléralapozás. A pilléralapozás és a későbbi téglapillér középtengelye eltér egymástól. Az É-i oldalpillér alatt, csaknem azonos tengellyel, egy másik, valamivel sekélyebb, korábbi pilléralapozás is jelentkezett. Mindkettőt kőből falazták. A korábbi pillérek szélessége 72 ill. 88 cm, magassága 48 ill. 46 cm. A pilléralapozásokhoz, a pilléreknél 14-15 cm-rel magasabban induló, vízszintes habarcs-csíkokkal rakott, 25-38 cm magas falazat csatlakozott, amelyet keskeny habarcsba rakott kősorok ill. a DNy-i sarokpillér és a D-i középpillér között vízszintesen fekvő téglasor zárt. E fölött a falszakasz felett a DNy-i sarokpillér és a D-i oldalpillér között egy sor követ fektettek, majd ezek felett téglák következtek opus spicatum módjára falazva. A D-i oldalpillértől egészen az ÉNy-i sarokpillérig, az oldal- és a sarokpillérektől eltekintve, hiányzik a tégla, a Ny-i udvarfalnak ez a szakasza kőből készült. (22., 33., 55-58. ábra) Rhé Gyula az „átrium" közepén impluviumot feltételezett, amelyet a következőképpen írt le: „az impluvium nyomát az alaprajzon látható bevonalkázott szabálytalan felület jelzi, mely habarccsal van leöntve s mély süppedések teszik egyenetlenné. Az öntés durva, teljesen elüt a padlónak használt téglatörmelékes habarcstól (téglaterazzo); csakis azért készült, hogy az egykor rajta állott vízmedencének alapul szolgáljon. A medencének magának nyoma nincsen, ellenben az átriumot körülvevő falnak északkeleti sarkában ott találjuk a vízelvezető csatornát. (x.)"

36 Az általa látott felület egy része azonos volt a leborult falfestmény hátoldalával, de láthatta azokat a további „öntött" felületeket is, amelyek a falfestmény felszedése után az 1979-