K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2008/10. (Veszprém, 2008)
TORBÁGYI MELINDA: A balácai római villagazdaság érmei
Intercisában, ahol meglepően sok Nicaea-i veret van, főként sírokból jönnek elő. 20 Baláca példája viszont kétségkívül arra utal, hogy belekerültek a provincia belsejének pénzforgalmába is, bár csak kismértékben 215-ben új ezüstpénz jelenik meg a Birodalomban, az anioninianusnak nevezett dupla dénár, amelyet Caracalla az elértéktelenedett dénár helyett vezetett be. Septimius Severus idejében ugyanis - 197 után - a dénár ezüsttartalma radikálisan csökkent, 50% alá. Ez bizonyára összefüggött a hadikiadások jelentős megemelkedésével (polgárháborúk, parthus háborúk), a zsoldemelésekkel - Septimius Severus alatt 2400, Caracalla idejében pedig 3600 sestertiusra emelték egy közönséges légionárius évi stipendiumát. 21 Az antoninianus a bevezetését követő első egy-két év után azonban visszaszorul, és gyakorlatilag csak III. Gordianus 238-as trónra lépése után válik uralkodó címletté a pénzforgalomban és szorítja ki a dénárt. A villa szórvány pénzanyagában egyetlen jó minőségű ezüst antoninianust sem találunk. Az antoninianus csak Gallienus egyeduralmától jelenik meg a villában, akkor viszont őrült nagy mennyiségben. Ez az anoninianus viszont már gyakorlatilag egy rézpénz, alig 3-5%-os ezüsttartalommal. A forgalomban lévő pénzmennyiség ilyen hatalmas megugrásának a hátterében megint csak egy általános pénzforgalmi jelenség áll, ami provincia, sőt birodalom szerte érvényes. Ebből az időből származik a villa területén elrejtett egyetlen éremkincs is, amelyet a főépület futőcsatornájában találtak. 22 Az érmék egy bőrzacskóban voltak, azt pedig egy besimított díszítésű sérült (egyik füle letörött) bögrébe rejtették el. Az elrejtés oka bizonnyal a 259/60 táján történt barbár támadás lehetett, amihez számos más pannóniai éremkincs elrejtését is kapcsolják. 23 Érdemes egy pillantást vetni a kincslelet összetételére, ugyanis Pannonia-ban szokatlan módon keverten tartalmaz ezüst- és bronzpénzeket. A 86 db pénzérméből 4 db Severus kori dénár, és ugyancsak Alexander Severus vereté az egyetlen Róma városi sestertius is. A további pénzek között 59 db antoninianus van, III. Gordianustól Valerianus/Gallienus közös uralmának végéig folyamatosan, illetve 21 db Viminacium-i bronzérem, és 1 db Provincia Dacia veret. A kincslelet is világosan jelzi, hogy melyek a korszak uralkodó pénzfajtái. A Moesia Superior tartományban fekvő Colonia Viminacium 24 239-255 között, különösen III. Gordianus és Philippus uralkodása idején, nagy mennyiségben bocsátott ki egy bronzpénz fajtát, amelynek címletei lényegében a birodalmi bronzokhoz illeszkedtek. A Viminacium-\ bronzok általában AEl-nek nevezett címlete lényegében sestertius értéket képviselhetett. Ezek a bronzok a Közép-Duna vidéken, nem csak a katonai helyek, hanem a civil hátország pénzforgalmában is meghatározóak voltak a III. század középső harmadában. 25 A 86 db érem azonban nem lehetett egy vagyon, mivel összértékben mindössze 510 sestertiust képvisel egy olyan korban, amikor egy légionárius évi zsoldja (csak a stipendium) 7200 sestertius, 26 A stipendium utolsó nagy emelésére Thrax alatt vannak adatok. Utána már csak az annona és donativa emeléséről szólnak a források. A rossz antoninianusok viszont óriási számban jelennek meg a villában, Gallienus egyeduralma, II. Claudius, Aurelianus reform előtti pénzei, elsősorban a Divus Claudius veretek. Mivel nem valószínű, hogy ezek a pénzek sokáig forgalomban voltak, különösen azután, hogy Aurelianus 274 táján megreformálta a pénzverést 27 , és némileg jobb minőségű, de külalakjukban mindenképpen kvalitásosabb pénzeket veretett, ezek azt jelzik, hogy az élet töretlenül zajlott tovább a villa területén a barbár támadás után is. A reform utáni időszakból Diocletianus újabb reformjáig bezárólag viszont lényegesen kevesebb az elvesztett pénz, nem véletlenül, hiszen ezek már jobb minőségűek voltak, (78:22 a számarányuk). A Diocletianus-i
