K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
ALFÖLDY, GÉZA: Die Inschriften des Hügelgrabes von Baláca - A balacai halomsír feliratai
A BALACAI HALOMSÍR FELIRATAI A balacai római villához tartozó hatalmas, itáliai mintaképek nyomán épített halomsír a tumulushoz tartozó sírfeliratok tanúsága szerint pannóniai eredetű romanizált helyi család temetkezései helye volt. A rendkívül gazdag család római polgárjoga Claudius császártól származott. A síroltárok felirattöredékeinek revíziójából kiderült, hogy az a nézet, amely szerint itt egy a középitáliai Picenum regiójából kivándorolt lovagrendi család hagyatékáról van szó, teljességgel tarthatatlan. Noha egyetlen felirat sem egészíthető ki teljes egészében, és a szövegekben említett személynevek meghatározása, viselőik azonosítása, valamint az egyéb részletek rekonstrukciója számos bizonytalan elemet tartalmaz, az említett megállapítások helyességéhez nem férhet kétség. A halomsír bejárata fölött elhelyezett márványtáblából túl kevés töredék maradt meg ahhoz, hogy feliratát ki lehessen egészíteni, de a megőrződött betűmaradványok egyáltalán nem mondanak ellen annak a kézenfekvő feltevésnek, hogy ez a felirat, azaz a tumulus építési felirata, az eddigi felfogással ellentétben nem római isteneknek volt szentelve, hanem a halomsírt létesítő családtagok, valamint ezek közvetlen leszármazottjai nevét és az ilyen sírfeliratok szövegével egybevágó formulákat tartalmazta. Módosításra szorul a feliratok és ezáltal egyben a tumulus keltezése is. A feliratokon említett személyek névadási gyakorlata, a szövegek felépítése és az írásforma alapján kizártnak tekinthető, hogy a halomsír csak a 2. század végén, Marcus Aurelius császár dunai háborúi után létesült, és hogy a feliratok a 2. század vége és a 3. század közepe között eltelt időszakban készültek volna. Epigráfiai alapon ezek legkésőbb a 2. század első felére keltezhetők. Ennek a megállapításnak sem az oltárok formája, sem az egyéb régészeti megfigyelések nem mondanak ellen. A tumulus az itt kifejtett érvelés alapján 100 körül vagy valamivel később keletkezett, egyidejűleg a villa átalakításával és korábbi falfestményeinek elkészítésével. A halomsírba a nekik dedikált oltárok tanúsága szerint három generáció tagjai temetkeztek kb. 100/110 és 160/170 között. A negyedik generáció tagjai - talán egy az ötödik generációhoz tartozó fiúval együtt - ugyan még megjelenni látszanak az elődeik számára létesített sírfeliratokon, de saját síroltárokat már nem kaptak. Igen valószínű, hogy a villatulajdonos család a kb. 167 és 180 között lezajlott háborúkban vagy barbár betörés áldozata lett, vagypedig feladta a családi villát a temetkezési hellyel együtt és más vidékre menekült. A villa 200 körül történt újjáalakítása az ismeretlen új tulajdonosok ízléséről látszik tanúskodni. Dr. Géza Alföldy Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg Seminar für Alte Geschichte Marstallhof 4 D-691 17 Heidelberg
