K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)

K. PALÁGYI SYLVIA: Rekonstrukciótól a gyakorlati alkalmazásig

2002-2003-ban végre lehetőségünk adódott, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Gazdasági Minisztérium „Utazás az ókori Pannoniában" című pályázat támogatásával elkészíttetni a tihanyi bronz lószerszám garnitúra hű (meglehetősen hűnek tekinthető) másolatát,

5 s már csak megfelelő lovat kellett keresnünk rekonstrukciónk helyességének igazolására, ill. a lószerszám gyakorlati bemutatására. Viszonylag kis testű lovakat keresve akadtunk a Balaton-felvidéki Lovas községben tartott Szöszi nevű, 3 éves shagya arab kancára. A ló tulajdonosának és ápolójának (trénerének)

6 segítségével 2003 nyarán a gyakorlatban is kipróbálhattuk a tihanyi kantár és hám ásatási adatok alapján megrajzolt rekonstrukciójának „működőképességét". A hám problémamentesen felhelyezhető volt a lóra, ill. a továbbiakban szükség van a szügyelő béllelésére, ill. a hám meghosszabbítására, hogy a szíjazat semmiképpen se törje fel a ló szügyét a rövid, esetleg hosszabb ideig tartó bemutató során. (4-5. ábra) A kantárrekonstrukció felpróbálásakor a következőket tapasztalhattuk: A pofaszíj kissé hosszú. Egy újabb szíjazat készítésekor a veretek sűrítésével ez azonban, minden további nélkül megkurtítható lesz. Mivel az orrszorítót Szöszi fejformája és koponyamérete miatt nem sikerült feljebb helyezni, így a zablafeszítő oldaltag és az orrszorító derékszögben forduló pántja közelebb került egymáshoz, megerősítve ezzel a M. Junkelmann által felvetett szerelési mód lehetőségét. (3. ábra) Ahhoz, hogy a gyakorlatban, mielőbb bemutatásra alkalmas legyen a kantárzat (és csak is ezért!) levettük a kantáról az egyenes veretet és közvetlenül, egy félgömbös fejű szegeccsel és egy szíjleszorító gyűrűvel, valamint szíj segítségével kapcsoltuk a lant alakú zabla-oldaltagot az orrszorító átlyukasztott fülébe. Ez az ideiglenes megoldás alkalmas volt arra, hogy 2003. augusztus 31-én a balacai római kori villagazdaság ún. családi napján első alkalommal bemutathassuk a nagyközönségnek. (6. ábra) A ló fejalkata miatt úgy véltük azonban, hogy Szöszi, bár kitűnően „mutatott rajta" a tihanyi lószerszám, mégsem a legmegfelelőbb ló az ásatási megfigyelések alapján kidolgozott tihanyi lószerszám-rekonstrukció helyességének megerősítésére. M. Junkelmann a római kori lovasság felszerelésének gyakorlati kipróbálásához a lovasjelenetekben látott és az előkerült ló-csontvázak alapján meghatározható, átlagosan 140 cm-es marmagasságú lovak közül a geográfiailag elszigetelt, Camargue-lovakat választotta.

7 Dél-Franciországban a Rhône folyó deltájában, Camargue vizes legelőin élnek évezredek óta félvad ménesekben a „tenger fehér lovainak" is nevezett, szürke (a lótenyésztésben járatlanok számára fehér, világosszürke), erős, kitartó, zord körülményeket jól tűrő Camargue - lovak, amelyeket a pónik ill. a kislovak népes táborába sorolnak. Ennél a meglehetősen tiszta (pure race), ősi fajtánál a vérvizsgálatok nem erősítették meg, hogy kialakulásában az arab és a berber lovaknak befolyása lett volna.* A tihanyi lószerszám másolat elkészülte és első próbája után, arra gondoltunk, hogy rekonstrukciós javaslatunk helyességének igazolására vagy cáfolatára érdemes lenne még egy kísérletet tennünk, ezúttal egy Camargue-lovon. 2003. szeptemberében a Les Saintes Maries de la Mer-hez tartozó Mas de Layalle telepén kiválasztott Loustic-nak nevezett ló nyugodtan, békésen tűrte a kantárzat felpróbálását.

9 (7-9. ábra) Az idő rövidsége és a meglehetősen rossz időjárási viszonyok miatt sajnos, nem tudtuk megbontani a Szöszi-féle bemutató alkalmával szükségessé vált (nem hiteles !), ideiglenes zabla-orrszorító szíjkapcsolatot. A kantárzat próbája a következő eredményeket hozta: ha a zabla a zablafeszítő oldaltaggal a ló szájában megfelelő helyre került, akkor - ebben