K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
KIRCHHOF ANITA: Lábazatot díszítő falfestmény-rekonstrukció Balácáról
18,2 cm, 17,5 cm és 15,7 cm széles fekete kandeláberekkel tagolták. Ezek a méretek megközelítik az újonnan összeállított lábazaton szereplő növényzet szélességét. 27 Az általam tárgyalt lábazat és a Thomas E. által rekonstruált, ún. vörös-fekete szoba töredékei ugyanahhoz a falképhez tartoztak. Ezt támasztja alá az azonos festésmód, vakolatminőség és a csatlakozó felület vagy sáv megléte a két zóna között (predella). (4. ábra) Ezt a csatlakozó felületet vagy sávot csak a falfestés utolsó fázisában festették le zöld színnel, ezért az szinte teljesen lekopott és csak nyomokban figyelhető meg a rózsaszínes háttér felett. Ez a vízszintes 7,5-8 cm vastagságú csatlakozó felület vagy sáv megtalálható mind a lábazati töredékek sárga keretű képmezője felett, mind az ún. vörös-fekete szoba vörös mezőinek alját alkotó töredékeken egyaránt. A többi, ebből az időszakból származó falfestmény, tehát az ún. sárga-lila szoba és az ún. vörös ebédlő egyrészt az alkalmazott festékanyagok (sárga-lila) miatt, másrészt felületük és vakolatuk minősége miatt, mint ennek a lábazatnak a felmenő falai, nem jöhetnek szóba. Thomas E. a vörös-fekete szoba falfestményének rekonstrukciója során, annak lábazatát vörös, zöld és fekete csíkokból alkotta meg. Ez a régi rekonstrukciós elmélet nem tartható tovább, mivel egyértelműen bizonyítható a lábazati és középső mezőt alkotó töredékek összetartozása. Röviden összefoglalva a vízparti jelenetet megörökítő lábazat a Thomas E-féle rekonstrukciók közül az ún. vörös-fekete szoba lábazatát díszítette, és ezáltal szorosan kapcsolódik a Rhé Gy. által meghatározott, I. csoportba sorolt ún. sárga-lila és vörös ebédlő falfestményeinek mintakincséhez. Feltehetően egy koncepció alapján egy időben készültek, amelyet vakolatuk szerkezetének hasonlósága is alátámaszt. 28 A lábazat legközelebbi analógiái magából a balacai villából származnak. A már említett sárga-lila szoba 29 és vörös ebédlő 30 falfestményének alsó zónájában hasonló vízparti jelenetet örökítettek meg. A három falfestmény lábazatának jellege, stílusa, motívumkincse, a jelenetek elrendezése azonos, de a kivitelezésük különböző. A sárga-lila szobánál a lábazat és a kandeláberek alapszíne lila, amíg a vörös ebédlőnél ugyanezek a mezők feketék. A sárga-lila szoba falfestményének legújabb rekonstrukciója szerint lábazatát, az általam tárgyalthoz hasonlóan nem tagolták, azonban a vörös ebédlő alsó zónájának képmezőit feltehetően vörös csíkokkal választották el, minden valószínűség szerint a középső mező arányai szerint. A vörös ebédlő falfestményének feldolgozására a közeljövőben kerül majd sor, ezért az ezzel a falfestménnyel kapcsolatos kérdésekre egyelőre nem lehet pontos választ adni. A korábbi, Thomas E. rekonstrukciók még felülvizsgálatra szorulnak. Az ún. vörös ebédlő és sárga-lila szoba sötét alapra festett vízi növényeinek egyhangúságát vörös, sárga, fehér virágokkal színesítették. Az általam vizsgált töredékek esetében azonban, színes virágoknak a nyomai sem láthatók a vízi növények hosszúkás levelei között. Mivel az egyik töredéken a zöld levelek között vörös folt jelentkezik, elképzelhető, hogy eredetileg megvoltak csak a színek rossz megtartása miatt már lekoptak. Valamiféle virágábrázolással vagy esetleg egy vízimadár részletével azonosíthatjuk. Az erősen kopott felület eredeti színeinek vidámsága és gazdagsága nem rekonstruálható. A vízparti növényzetet és állatvilágot bemutató lábazat a provinciális falfestészet kedvelt motívuma volt a Kr. u. I. század közepétől egészen a Kr. u. II. század végéig. A
