K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
K. PALÁGYI SYLVIA: Festett stukkópárkány részlete a balacai főépület (I.) 11. helyiségéből
sík, vagy a homorú képszalagon, festéssel helyettesíthették. 50 A reliefes stukkódíszítések és stukkópárkányok közül, a teljesség igénye nélkül, néhány példát idézhetünk pl. Pompeiből, Pozzuoliból, Civitavecchiából, Autunból, Intercisaból. Pompeiben az I. század közepe táján készültek a reliefes és festett példányok, Pozzuoli Fondo Caiazzo columbariumának vadászó amorokat ábrázoló jelenetét Vespasianus uralkodásának időszakára keltezik, miközben a bizonytalan lelőhelyű, Civitavecchiából származó töredéket 135-140 közé. Az intercisai stukkók készítésének idejét, úgy látszik, nem lehetett a II. századon belül pontosabban meghatározni. Az Autuniakhoz M. Frizot, a pannóniai és a Rajna-vidéki példák alapján III-IV. századi keltezést javasol, fenntartva a minták esetleges korábbi készítésének lehetőségét is. 5 ' Az aquincumi delfinpáras stukkók egy része a II. század első évtizedeiben, az egyszerűbb, elnagyoltabb kivitelű példányok pedig a II. század végén, a III. század első évtizedeiben készülhettek. 52 M. Frizot a balacai első ásatásokból származó színes, stukkópárkányt imitáló képszalagot a virunumi jelenettel, és miként A. Barbet is, a tatai Kuny Domokos Múzeumban bemutatott, Brigetioban talált falfestmény színes frízével állítja párhuzamba. Pontos rétegtani megfigyelések hiányában, ő is elfogadja a balacai falfestmények I. század végi - II. század eleji keltezését, 53 amelyet kissé finomítva Nagy L. a következőképpen adott meg: az I. és a II. század fordulója vagy a II. század első két évtizede, azaz gyakorlatilag még a Hadrianus uralkodása előtti időszak. 54 Virunum esetében is a II. század jöhet leginkább számításba, bár a rétegtani viszonyok itt is bizonytalanok. 55 A brigetioi falfestmény stukkó frízét felül fehér tojásfüzérsor zárja le, a festett szalagon váltakozó vörös és kék mezőben amorok, nőalakok, állatfigurák, vadászjelenetek láthatók. (23. ábra) 56 Biró E. szerint a markomann háborúban elpusztult falfestmény készítése a Hadrianus alatt meginduló gazdasági, kulturális fellendüléshez, közelebbről pedig Antoninus Pius uralkodásához kapcsolható, kivitelezésük pedig itáliai vándorművészek munkájának köszönhető. 57 Ismét hivatkoznunk kell Gesztelyi T-nak a balacai sárga-lila alapú falfestményekkel kapcsolatos felvetésére és meg kell fontolnunk a hadrianusi keltezést 58 a balacai „régebben talált" képszalag, valamint az „újabb" balacai és a balatonfüredi stukkópárkány esetében is. Óvatosabban fogalmazva és a hálós, ezüst borítású fibula/lószerszám fentebb javasolt keltezésére támaszkodva, a balacai és a balatonfüredi képszalagok inkább a II. század második negyedében készülhettek. Ebbe az időszakba éppen úgy belefér Hadrianus császár uralkodása, mint (részben) Antoninus Pius császáré is. 59 Az újonnan elkészült falfestményt legkésőbb a század végére leverték a falakról és az új, megemelt szintek alatti betöltésbe dobálták. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy a 11. helyiségből előkerült stukkópárkányhoz, nagy valószínűséggel, alulról csatlakozó mezőhöz hasonló, Emonából származó, fekete alapon kicsúcsosodó zöld pettyekkel festett töredéket a II. század második felére keltezik. 60 Végezetül röviden foglalkoznunk kell a balacai és a balatonfüredi színes képszalagok, ill. stukkópárkányok hasonlósága által korábban már felvetett gondolattal: lehetségese, hogy egy mester dolgozott mindkét helyen, 61 sőt esetleg még Brigetioban is? A képszalag felosztását tekintve a balácaiak és a balatonfüredi hasonlóak, az egyes alapszíneket medaillonok választják el egymástól. (12-22. ábra) A medaillonok keretezése általában egyszerű csík, a „régi" balácainál fehér színű astragalos. (19-21. ábra) Egyetlen
