K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
K. PALÁGYI SYLVIA: Festett stukkópárkány részlete a balacai főépület (I.) 11. helyiségéből
szont, a 10. helyiség felől határozottabban, elválnak egymástól, de a kősorokat borító egy-két téglasornál ismét egybe kötöttek. 29 A mozaik felszíne egyébként az alsó téglasor aljának magasságával volt azonos. 30 A mozaik elkészülte után következhetett a 11. helyiség, a feltárás idejére már meglehetősen hiányos, terrazzo-padlóval való borítása. A hiányok, beásások miatt kell a mélyebbre került fekete-fehér színű mozaikdarabkákat másodlagos helyzetűeknek tekintenünk. (Vö.: Leletanyag: 2., 4., 7. csoport) Ugyanezen okból nem lehetnek a meszes kád beöltéséből származó leletek kormeghatározó értékűek. Az a helyiség (helyiségek), amelyeknek a faláról, a habarcsba rakott, rovátkolt téglákkal együtt, a falfestményt leverték, pirossal, több esetben, pirossal sávosan átfestett terrazzo-padlóval volt borítva (Vö.: Leletanyag: 4., 6., 7. csoport) és fűtött volt (Vö.: Leletanyag: 7. csoport). Ali. helyiség bolygatatlannak tartható rétegeiből előkerült leletanyag illeszkedik a fent vázolt, a 10. helyiséggel összefüggésben tárgyalt, nagyjából II. századi, bontásokhoz, építésekhez. A korai járószinttel azonosított, ill. az egykori felszínt borító rétegből egyetlenegy római kori edénytöredék került elő. (Vö.: Leletanyag: 10. csoport) Az érdes felületű fésült vagy díszítetlen oldalú fazekak és hombárok jól ismertek az I. század végétől, a II. század első feléből Pannoniából és a balacai főépület pinceanyagából is. 31 Miután az általában szürke, érdes felületű edények (hombárok, fazekak) a balacai főépület 10. helyiségében a mozaikalapozásban és a mozaikalapozás alatt is megtalálhatók voltak, ezzel az edénytípussal Balácán a II. század végéig biztosan számolnunk kell. 32 Töredékei all. helyiség majdnem mindegyik rétegében megtalálhatók voltak, sőt még az alapozási munkákkal őskori környezetbe is került belőlük. (Vö.: Leletanyag: 11. csoport) Az első járószintet borító, Ny-i fal felé emelkedő barna réteg a kaviccsal soványított, ill. érdes felületű hombár- és fazék-oldaltöredéken kívül érdes felületű mély tál oldalrészletét, fedő peremek és egy sávos festésű kiöntős szájnyílású kis kancsónak és egy firmamécses narancsvörös festésű fedlapjának a töredékét is tartalmazta. (Leletanyag: 9. csoport) A mély tálaknak egész sorozata került elő a főépület pincéjének (1/6. helyiség) feltárása során. 33 A 9. csoportban felsorolt leletanyagban azonban, a fedőkön, ill. a kis kancsón kívül, nincsenek jól értékelhető profilok, így nagy általánosságban lehetséges csak azokat a II. századra keltezni. A sávos vörös festés gyakorlatára éppen a balacai főépület 10. helyiségéből is hozhatunk példát ugyancsak a II. századból. Ez a fajta díszítési szokás azonban a III. században is tovább él. 34 Ugyanabból a rétegből származó firmamécses töredéke, a mécses típus hosszú életére tekintettel, sem alkalmas a keltezés finomítására. Kétségtelen azonban, hogy számtalan II. századi példánya ismert. 35 A 10. helyiségből két, 36 all. helyiségből összesen két töredékes példánya került elő. (Vö.: Leletanyag: 7. és 9. csoport 37 ) A 7. csoportban, a falfestményes betöltésben a firmamécses mellett egy volutás mécses fedlap töredéke is jelentkezett, 38 ami a firmamécsest is a II. századon belül kicsit korábbra keltezheti, bár a volutás mécsesek használata sem szűnik meg a II. szádad elejével. 39 A falfestményes betöltés tartalmazta számszerűleg a legtöbb leletet (Vö.: Leletanyag: 7. csoport). Nagyrészük kerámia-, ill. falfestmény- és stukkótöredék. Az edénytöredékek között hombárok, fazekak töredékeit, bögre- és táltöredékeket találunk. Legtöbbjükből sajnos a legtöbb esetben csak oldalrészletek kerültek a betöltésbe, szinte lehetetlenné téve ezzel az edényformák pontosabb meghatározását. A kézzel formált kerámiát fazekak és fedők,
