K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
GABLER DÉNES: A balacai II. épület sigillatái
mok itt nincsenek, amit az éremforgalom egyértelműen bizonyít 31 . Rheinzabernből nyilván csak a táborba érkezhetett szállítmány, nem pedig az egyes, esetleges későbbi építmények lakóihoz. Reginus II későbbi működését egyértelműen igazolja a II. század utolsó évtizedeiben kiépített holzhauseni tábor anyaga: ez az erőd 260 tájáig állhatott fenn 32 . Ez a kerámia a nyugati provinciákból hét leletegyüttesben fordul elő, ezek közül a londoni Quay 6-7. fázisát A. Mees s Kortüm a keltezett leletegyüttesekben megfigyelhető arányán, gyakoriságán nyugvó Jaccard-féle csoportosítás alapján Kr. u. 245 tájára, míg a pforzheimi késői réteget - amelyben Reginus II típusai ugyanúgy fellelhetők - 255 körüli időpontra keltezik. 33 Fentiek alapján Reginus II működését - miután a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható rétegekben áruja nem lelhető fel - Kr. u. 180 utánra keltezzük, végét pedig talán a 220/230 körüli időszakra tehetjük, a későbbi leletegyüttesekben jelentkező példányoktól függetlenül. Reginus II áruja gyakori Carnuntumban (23) és Poetovióban (12). A főépület anyagában több darabbal is képviselt gyártó Mammilianus itt csak alternatívaként vehető számításba (Nr. 31). Ennek az officinának működési idejét korábban H.-J. Kellner Kr. u. 200 körűire keltezte 34 , amit megerősíteni látszik az is, hogy ez az áru fellelhető a III. század elején felhagyott degerfeldi táborban is 35 . A londoni Quay 4-5. fázisához (Kr. u. 244), valamint a regensburg-großprüfeningi leletegyüttesben (Kr. u. 242) való előfordulása alapján 36 későbbi évtizedek is számításba vehetők, így Mammilianus műhelyét a Severus korra keltezhetjük. Vele egykorú lehet az ún. E 25-26 tojásfüzér mestere (Nr. 29,32, 34), akinek áruját a heddernheimi III. fázis anyaga 37 és a regensburgi sírleletek egyaránt Kr. u. 180 utánra tesznek." Későbbi forgalma a 235/245 táján betöltött rheinzaberni 17 c gödör 39 és a ladenburgi pincelelet anyaga alapján igazolható. Talán valamivel későbbre tehető Victorinus I működése (Nr. 30-33): kerámiája a II. század legvégén kiépített Holzhausenben, 40 a rheinzaberni 17 c gödörben, a ladenburgi pinceleletben és a pforzheimi „késői rétegben" található 41 : a műhely eszerint a III. század második és negyedik évtizede közötti időszakban működhetett. A tartományban áruja Carnuntumban (8) és Poetoviob&n (3) lelhető fel gyakrabban 42 . A Bernhard II c csoportot csak Julius II és Victorinus II áruja képviseli (Nr. 36), ezzel szemben a főépületben 7 példánnyal képviselt Primitivus csoportnak itt egyetlen edénye sem lelhető fel. Julius II működését A. Mees nagyjából a III. század második negyedére keltezte. Victorinus II műhelye Niederbieber, a heddernheimi III. periódus, a langenheini 1. pince (Kr. u. 222) és a rheinzaberni 17 c gödör anyaga alapján a Severus kor második felére tehető - árujának későbbi előfordulása a pforzheimi „késői réteg"-ben figyelhető meg 43 . A késői Bernhard III a csoportot a főépületben is Janu II áruja képviselte 44 , típusát a II. épület anyagban is felismerhettük (Nr. 37). Ettől a gyártótól több példányt ismerünk VindobonábóX (25), Carnuntumból (15) és Poeiovioból (7) 45 . Bernhard a legkésőbbi fazekasok közé sorolta, ezzel szemben K. Bittner a Januarius I és Reginus I típusokkal való rokonság miatt ismét a legkorábbi rheinzaberni officinához, Januarius Ihez kapcsolta működését 46 . W. Zanier ezzel szemben joggal utalt arra, hogy a műhelyek időrendi kérdése matematikai formulákon alapuló korrelációs táblázatokkal nem oldható meg 47 . Szerintünk - minthogy Janu II áruja a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben sehol sem lelhető fel - semmiképpen sem működhetett
