K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2004/8. (Veszprém, 2004)
GABLER DÉNES: A balacai II. épület sigillatái
ható tál. (A közép-galliaiaktól eltérően, valamennyi rheinzaberni díszített edény Drag. 37 formájú.) Az Antoninus kori csoport: 6 töredék, amely főként a Cerialis körhöz sorolható - eszerint az itt hiányzó korabeli közép-galliai árut helyettesíti, amennyire ezt a csekély mennyiségű anyag alapján feltételezhetjük. A főépülettől eltérően a korai I a csoport áruja itt nem lelhető fel, de a Cerialis III típus, amely Balácán gyakori 12 a II. épület leletei között is felismerhető. A többi Antoninus kori sigillatát - töredékesége miatt - nem lehet egyetlen officinához kötni, de a számításba vehető többi fazekas tevékenysége sem keltezhető sokkal későbbi időpontra, talán Belsus I áruját kivéve. Th. Fischer a Bernhard I b csoport működését a markomann háborúk utáni időszakra keltezte, mivel ez a csoport nem található meg a Kr. u. 175 táján elpusztult Regensburg-Kumpfmühl táborában 13 . Ezzel szemben a Cerialis csoport több olyan pannóniai város és tábor leletanyagában megtalálható, amelynek pusztulása a 170/178 évi markomann háborúk eseményeivel hozható kapcsolatba, így Aquincumban, Sallában, Gerulatán, Quadratán, Celamantiában és Intercisában 14 . Cerialis III áruja fellelhető továbbá Murrhardt táborának pusztulási rétegében, amely a markomann háborúk idejére keltezhető 15 . A Balácán gyakran feltűnő Cerialis III típusok gyártása eszerint már 170/178 előtt elkezdődhetett. Ennek az árufajtának mennyisége jelentős Carnuntumban, Vindobonában és Brigetioban is 16 . Ennek megfelelően a Cerialis csoport még a Marcus-háborúk előtti időszakra keltezhető. E széria mögött húzhatjuk meg azt a határt, amely a későbbi kronológiai csoportot az Antoninus koritól elválasztja. Némileg eltérően keltezte fenti műhelyeket A. Mees, aki a Bernhard-féle osztályozást teljes egészében elvetette 16 . Ő az egyes árukat, a jól keltezhető leletegyüttesekben előforduló gyakoriságuk alapján próbálta meg időrendileg csoportosítani. Ez a matrix az egyes típusok forgalmi idejének meghatározásához nyújthat segítséget. E módszer alapján természetesen a gyakrabban előforduló kerámia keltezésére jóval több esély van, mint a ritkán fellelhető árufajtákéra. A. Mees a Cerialis csoportot Kr. u 160/170 és 220/230 közötti időszakra keltezte 17 - jelezve azt, hogy a műhely működésének záródátuma nehezen határozható meg. A dunai tartományokban a Cerialis csoport árujának 180 utáni forgalma nem igazolható, ezzel szemben a markomann háborúkkal kapcsolatba hozható égésrétegekben ezek a termékek gyakran lelhetők fel, igy e szériát Antoninus korinak határozhatjuk meg. A korai rheinzaberni áru a II. épületben az északi részen, többnyire az épületen kívül került elő: stratigráfiai helyzete nehezen értékelhető. A későbbi rheinzaberni szériák közül - mint Pannoniában általában mindenütt - a Bernhard II. csoport mennyisége a legnagyobb (12 db), de ennek aránya jóval alatta marad a főépület anyagában megfigyelhető megoszláshoz képest (ott I. cs 12, II. cs. 56 db), ahol a II. csoportba sorolható edények száma az első csoporténak több mint négyszerese, ezzel szemben a II. épületben csak a kétszerese. Az arány mögött nem kereshetünk időrendi indokokat, mivel a későbbi csoportba sorolható áru későAntoninus-Severus kori, azaz a villa fénykorára tehető, legfeljebb arra gondolhatunk, hogy a drága rajnai importált kerámia elsősorban a főépület lakóinak asztali készletéhez tartozhatott.
