K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

Összefoglalás Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a XVI. épület ásatásával egy újabb, Rhé Gy. számára ismeretlen épülettel gyarapodott a balácai villagazdaság főépületének (I.) K-i előtere. Kutatását megnehezítették a közép- és újkori bolygatások, amelyekkel nagy területeken elbontották a római kori falakat, rétegeket és járószinteket. Szerencsétlen módon a tanúfalak egy része azokat a pontokat fedi - jelenleg is -, amelyek segíthetnének eloszlatni a periodizációs bizonytalanságokat. A bolygatatlan római kori jelenségeket a kőomladék alatt, két (?) részletben lehullott téglás omladék fedi, amely alatt, sárgás, barnás, egyenetlen felület jelentkezett, amely átfedte sok esetben azt a 2 gerendaárkot is, amelyet a kőfalú épülettel egyidejűleg használtak. Emellett szól párhuzamos irányítottságuk, és az E-i ill. D-i fal előtti lekerekített végződésük. Az épület Ny-i felében mindenképpen kellett lennie egy kő előzménynek, amelynek bontási-omlási anyagát felhasználták a Ny-i fal alapozásához, s pontosan ott, ahol az ún. Fachwerk-es fal (vagy inkább kőfal, amelybe később cölöpöket süllyesztettek) előkerült, az omladékot átköpenyezve felülről és a Ny-i oldalon, építették meg XVI. épület Ny-i falszakaszát. (XVI/14. szelvény) A betemetett gerendaárokba cölöpöket állítottak és újabb cölöpös konstrukciókat alakítottak ki. A „Fachwerk-es" fal cölöplyuksora D felé tovább folytatódik, az utolsók a III/19. szelvényben voltak megtalálhatók. A belső fakonstrukciókhoz kell sorolnunk a szinte megszámlálhatatlanul sok karólyukat (még ha azok egy része pl. a XVI/15. szelvényben őskori eredetű is!), valamint a két tapasztott sövényfonatú rekesztőfalat a XVI/15. szelvényből és a III/19. szelvényből, ahol a már nem használt gerendaárokra állították. A kőfalak megépítésével egykorú (közel egykorú) lehetett a XVI/14. és XVI/16. szelvényben ill. a XVI/2. kutatóárokban feltárt kőfal szakasz, amelynek középső összekötésére semmi sem utal. Osztófal vagy inkább fülkék? Ugyanezek a kérdések merülnek fel a III/9. szelvényben és a XVI/2. kutatóárokban talált falsarokkal ill. falcsonkkal kapcsolatban is. Nem segíti a tisztánlátást a viszonylag nagy mennyiségű római kori falfestménytöredék sem. Fehér alapú, zömében vörös, zöld, sárga színekkel festett ill. csíkos töredékekről van szó. Szinte valamennyi a római kori omladék alatti színt egyenetlenségeiből, a gerendaárok betöltéséből, ill. középkori bolygatások visszatöltéseiből került elő, gyakorlatilag az egész épület területén. Lehetséges, hogy a töredékek a visszabontott korábbi kőfalhoz tartozó épület (amelynek törmelékére köpenyezték a Ny-i épületfalat) falait díszítették, de lehetséges, hogy annak az épületnek a falait fedték, amelyekhez a két, hosszanti falakkal párhuzamos két gerendaárok, mint szerkezeti padlóelem is tartozott. Miután a fakonstrukciók és a széles bejárat az épületnek inkább gazdasági funkcióját sugallják, felvethetjük, hogy a falfestmények talán nem is ehhez az épülethez tartoztak eredetileg, hanem - mondjuk - a szomszédos, XVII. fürdő korábbi, levert falfestményei voltak, amelyeket elterítettek a XVI. épület területén és annak előterében. A római kori omladék alatti, még római kori eredetű cölöplyukak egy része azután átvágta ezeket az elterítéseket. (Vö.: III/20. szelvény) A XVI. épület területén és előterében talált érmek III—IV. századiak ill. középkoriak. Bár csaknem valamennyi másodlagos helyzetű volt, azt sugallják, hogy az épületet a III. században emelték (legalább is a kőfalakkal övezett két gerendaárkos épületet), amely a IV században pusztult el. Az épületet azután „használták" a középkorban,