K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról

megerősítést nyer annak feltételezése, hogy a Ny-i és K-i épületfallal párhuzamos két gerendaárok az épületfalakkal együtt egy egységes elgondolás szerint készült és egyidejűleg (egy ideig együtt) létezett! A XVI/2. kutatóárokkal átszelt D-i épületfal meglehetősen rossz állapotú, szélessége itt összesen 84 cm volt. Alapozásának D-i szélét egy középkori kemencével elbontották. Az ívelő bebontás képezte egyben a kemence boltozatát. A kemence egy 150 cm-es átmérőjű, nagyjából kör alakú foltban jelentkezett. A kemence feletti sárgásbarna homokos agyagba egy 20 cm-es átmérőjű közép- ill. újkori cölöpöt ástak. A D-i fal és a Ny-i tanúfal szögletében a megújított cölöp törmelékbe mélyült. A D-i fal E-i oldala melletti omladékban falfestmények feküdtek. Az ásatási dokumentáció szerint a falon is volt egy zöld színű töredék. Valószínűbb azonban, hogy ez a töredék is az omladékkal szorult fal közelbe ill. nyomódott rá a falra. A töredékek közé színükkel lefelé ill. felfelé fordulva zöld-piros, fehér alapon vörös mintás, fehér alapon piros csíkos és sárga-zöld indás töredékek kerültek. Falfestménytöredékek és -foltok jelentkeztek még a III/21. szelvény előtt a XVI/2. kutatóárokban ill. a közös szelvényfal alatt is. Mindegyik a sárga homokos agyagfelületre terült. A kiemelt nagyobb folt fehér színűnek bizonyult, míg az árokból gyűjtött töredékek közé zöld, piros, sárga darabok is vegyültek. III/30., HI/31., III/32., Hl/40, szelvény (2. ábra, 10. ábra e-g., 12. ábra g-l., 25. ábra 4-6., 26. ábra 1-4.) Négy D-i szelvényünk feltárásától vártuk a XVI. épület D-i falának az előkerülését. Ismert volt ekkorra már a D-i falnak egy kis szakasza a XVI/2. kutatóárokból és 1995ben valóban jelentkezett a DK-i épületsarok is a III/32. szelvényben. A III/30-31. szelvényből csaknem teljesen hiányoztak a római kori falakra, egyéb jelenségre vonatkozó információk. Mindez a szelvény földjébe ásott középkori kemencék és munkagödreiknek volt köszönhető. A 111/40. szelvény ÉNy-i sarkában kitisztított kőomladék a közeli, egykori falra utalt, amely a szomszédos szelvényekben is csak nyomaiban őrződhetett meg. Nagyon fontos volt azonban, hogy sikerült feltárni a Ny-i gerendaárok szelvénybe eső részletét az egykori fal előtti, lekerekített végződésével együtt. Az épület DK-i sarkánál a K-i fal kb. 9 cm-rel szélesebb volt, mint a D-i fal, legnagyobb szélessége elérte az 100 cm-t. A szelvény É-i tanúfala szerint a fal teljes magassága 71 cm volt, ebből azonban csak az első kősör tartozott a felmenő falhoz. Ehhez a kősorhoz tartozott (épületen belül) az a téglás, habarcsos omladék, amely a szelvénysarok felé mélyült, és éppen a két, ott beásott cölöplyukat zárta le. A két cölöplyuk közül az egyik (Ny-i tanúfal É-i végében) átmérője felül 30, alul 24 cm, betöltése mész- és téglaszemcsékkel vegyes sárga agyagos volt. A másik, 30 cm-es átmérőjű, 38 cm mély cölöplyuk alul elkeskenyedik, mintegy hegyesedik. Az épületbelsőhöz tartozó metszetfalakban még egy beásásra figyelhettünk fel. Ez korábbinak látszik az épületfalnál, mivel D-i szélét elvágták a kőfal megépítésekor (Vö.: Ny-i tanúfal. Az É felé szélesebben, tovább nyúló szürke betöltésű 60 cm-es átmérőjű gödör 46 cm mély cölöplyukká (?) alakul. Habarcsos, téglatörmelékes római kori omladékréteg zárja. (12. ábra g., 1.) A D-i épületfalat ugyanúgy megbontották, mint a XVI/2. kutatóárokban. A falbontás az első beásás eredménye lehet, amely összefüggésben állt a XVI/2. kutatóárokban