K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

KOVÁCS PÉTER: Újabb római feliratos emlék Veszprém megyéből

4. Esetleg az [amicjis kiegészítés sem zárható ki, bár ennek valószínűsége csekély. 5. MÓCSY 1983. 310-316.; BARKÓCZI 1964. 257-356., 303-304.; MÓCSY 1959. 161.; LŐRINCZ 2002. 164-178., 199-200. 6. MÓCSY 1959. 311.; LŐRINCZ 2002. 169. 7. LŐRINCZ 2002. 168-169. 8. MÓCSY 1983. 300.; MÓCSY 1959. 160.; BARKÓCZI 1964. 303.; LŐRINCZ 2002. 143-146. A ...er(ius/a) gentiliciumok lehetőségei. 9. MÓCSY 1959. 181., 186-187.; BARKÓCZI 1964., 318.; LŐRINCZ 2000. 76-77. 10. MÓCSY 1959., 67., 81-82., 101.; MÓCSY 1974. 125. 11. Itt szükséges megjegyeznem, hogy sem Vibii, sem Vibunnii nem ismertek Aquincumból: MÓCSY 1959. 161. 12. FEHÉR 1997. 192. 13. FEHÉR 39. 14. MÓCSY 1976. 29-33.; FITZ 1978. 71-86., 74-75.; KOVÁCS é.n. 15. MÓCSY 1976. 29-33.; SOPRONI 1993-1994. 141-148 (különösen a balácai Magio bennszülött sírköve (RIU 355=AÉp 1994, 1388), ahol az ER betűk lehetséges feloldása Er(aviscus/a)). Ide tartozik még egy újabb bennszülött inotai sírkő (AEp 1969/70, 519=RIU 1416). Az elhunytak onomasztikai anyagában kelta (Cicato, Baransaius, Custus) és illyr (Busio, Talanus) eredetű nevek is kimutathatók. 16. VISY 1997-1998. 575-584. 17. VISY, 1997-1998. 582.; MAYER, A.: Die Sprache der alten Illyrier. Wien 1957. 260.; LŐRINCZ 2000.126. 18. FORM, G.: Le tribu romane III, 1. Le pseudo-tribù. Roma 1985. 51., 58., 71., 90. Nr. 1, 55., 93-94, 266.; GALSTERER-KRÖLL, B.: Untersuchungen zu den Beinamen der Städte des Imperiums Romanum. Epigraphische Studien 9. Bonn 1972. 44-145, 124, Nr. 349. 19. PRK 1990. 62.; Bp. tört. I. 274.; Bp. műemlékei II. 1962. 100, j. 270. A 194-es dátum, amelyet Hadrianus nemlétező 124-es pannóniai látogatására és városalapításaira vezettek vissza, csak feltételezés. BIRLEY, A. R.: Hadrian. The restless emperor. London 1997. 90. 20. Bp. tört. I. Budapest 1973. 132. NEUERE RÖMERZEITLICHE INSCHRIFT IM KOMITAT VESZPRÉM Grabsteinfragment aus Kalkstein. Näherer Fundort unbekannt. Baláca, Lapidarium (ohne Inv.-Nr. ­H 92, B 40, D 26, Bh 5-5,5 cm.) I [e]t Q(uinto) Vi[ —]\niano [—/ | col(oniae) Sep[t(imiae) Aq(uincensium) —/ | col(oniae) oder col(legii) T(itus) Vi[ / | Victori[nus filj\is eius e[t Val ]\er(ia) Mere oder -of | ]+S[ /. Die historisch wichtigste Tatsache der Inschrift ist, daß der Verstorbene ein Beamter von Aquincum war. Aquincum wurde auf dem fehlenden Teil der Inschrift erwähnt, aber in Pannónia gab es keine andere colo­nia mit dem Beinamen Septimia als Aquincum (Siscia und Carnuntum kommen wegen der geographischen Entfernungen nicht in Betracht). Der Grabstein wurde im Ostteil des Komitates Veszprém, vielleicht in Ősi, an der Grenze des Territoriums zwischen Aquincum und Mogetiana gefunden. Mit mehreren anderen Inschriften die ebenfalls einen Beamten von Aquincum erwähnen, helfen sie, die Grenzlinie der Gebiete der beiden Städte zu bestimmen. Solche Inschriften aus dem Komitat Veszprém sind noch der Grabstein RIU 356 und der Altar RIU 1421. Aufgrund der Benutzung der tria nomina, des Buchstabentyps und der Erwähnung von Aquincum als colonia, ist er ganz in den Anfang des 3. Jahrhunderts, aber auf jeden Fall in die Severer-Zeit zu datieren. Dr. Kovács Péter Pázmány Péter Katolikus Egyetem Ókortörténeti Tanszék H-2087 Piliscsaba Egyetem u. 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents