K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
MARKÓNÉ MONOSTORY BERNADETT: Gyűjthették-e a rómaiak Pannoniában kedvelt gombájukat?
ják. És valóban olyan ízléses, hogy nem csodálatos, hogy azokat, akik szívesen élnek gombával, a többi gombák nemzetségeit megelőzve, magát etetni hívja" 16 . A gomba leírásában Clusius megemlíti, hogy a fiatal termőtest a földből fehér tojás alakjában bújik ki, majd három nap múlva a burok széthasadozik és előtűnik a sárga színű gomba alakja. A gomba méreteinek és fentebb már felsorolt jellegzetességeinek számbavétele mellett Clusius rajzokat is közöl a tojásból kibúvó és a kifejlett gombáról. Ezekből is megállapítható, hogy egyértelműen a jelenlegi tudományos magyar nevén császárgalócának nevezett gombáról van szó. Ez a faj tehát a XVI. században Nyugat-Magyarországon ismert és fogyasztott gomba volt. Clusius maga is megkóstolta a belőle készült, szép, sárga színű levest Batthyányi asztalánál 17 . A továbbiakban Clusius is megemlékezik arról, hogy az előkelő római férfiak igen kedvelték ezt a gombát, amelyet Boletus-nak neveztek. Mint írja, ez tehát az a híres Boletus, amelyről Plinius egy szomorú történet keretében emlékezik meg: „sed qualem Claudius edit ante ilium uxoris, post quam nil amplius edit" (amelyből azonban Claudius a felesége előtt fogyasztott, azután már semmi többet nem evett). Ugyanis Tiberius Claudius császárt - aki a Boletust különösen szerette - felesége, Agrippina e gombából készült, mérgezett étellel ölte meg, hogy fiának a császári trónt megszerezze 18 . Az Amanita caesarea magyar népi nevei a XVI. századtól kezdődően nyomonkövethetők, erre számos példát közöl az ország különböző területeiről Gregor összefoglaló tanulmánya 19 , korábbi forrásokra hivatkozva. Ezekből adunk közre néhányat. 1544: „A nap uöttem ebedre ur gombát"; 1557: „...mennél thöb wr kombanak szeret tehetem..."; 1578.: Wr gomba „Amanita caesarea"; 1585: Vrgémba „boletus"; 1941, Cserszegtomaj: úrgomba; Felsőőr vidéke: urgomba, urigomba „Amanita caesarea"; Szentgál: urigomba, urgomba „Piros, mind a vér. Amejjik kalaptyán nincs fehér pötty, az ehető, amejjiken van av vad, nem ehető" 20 . A bemutatott példák egyértelműen arra utalnak, hogy a Dunántúl népe több száz éve ismeri és gyűjti a szóbanforgó gombát. A Sáska (Veszprém vm.) körüli erdőkben Pimper J. is talált néha császárgombát, amelyet nagyanyja úrigombának nevezett, megokolván, hogy az urak ezt szívesen vásárolják tőle 21 . Gregor 22 szerint a német Kaiserling elnevezés Claudius császárra utal, akinek - amint arra már utaltunk - csemegéje volt és végzete lett ez a gomba. Úgy véli, hogy a magyar urgomba kifejezésben hasonló gondolkodásmód érvényesült. Mivel az Amanita caesarea az első és legkedveltebb gombák egyike volt, amellyel a magyarság az új hazában való megtelepedése után megismerkedett - mégpedig alighanem idegen főurak és főpapok révén - ezért az urgomba szóban az úr valószínűleg még az eredeti, „fejedelem, király, királyi herceg" jelentésben használatos. Néhány további lelőhelyi adatot ismerünk a XX. század második feléből is. Szemere 23 , aki rendszeres mikológiái kutatásokat végzett a Bakonyban, az Amanita caesarea - császárgombával kapcsolatban megjegyzi, hogy Moesz 24 szerint Balatonszepezd, Kővágóörs és Révfülöp erdeiben némely évben bőven terem. Szemere 25 saját megfigyése, hogy 1963. 09.30-án Hárskúton, a herendi út mentén sok termett. Több, mint ezer gombafajt felölelő gyűjteményes munkájában az Amanita caesarea (3. ábra) lelőhelyét a Budai hegyekből Rimóczi 26 a következőképpen adja meg: Solymár, Alsójegenyevölgy, 1991. 08. 13. Quercetum petraeae-cerris (cseres-tölgyes), dombvidék (100-300 m), mikorrhizás.
