K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)

KIRCHHOF ANITA: A balácai szüret-jelenetes falfestmény rekonstrukciós problémái

A mennyezet színösszeállításában a sárga szín és annak tónusai dominálnak. A sárga, narancssárga színnel festett motívumok kerültek fel először a mennyezetre, a sötétebb színeket csak ezután alkalmazták. A falfestmény alapszerkezetének fő vonalait is előre, sárga színnel kirajzolták. A vörös, központi kazetta, a sárga átlók és a szürke csíkok körvonalát, szegélyét, jelezve ezzel a csíkok vastagságát, előre kiszerkesztették és sárga színnel kihúzták. Sok helyen a pontatlan átfestés miatt ezek a vonalak könnyen felfedezhetők.

150 Az alakok kialakítására jellemző az erős, barnás kontúrok használata, amelynek segítségével a részletek kidolgozását megelőzően, azok kompozícióban elfoglalt helyét határozta meg a festő. A teljes alakos figurákat sárga-sárgásbarna színnel festették ki, göndör hajukon és szakállukon világossárga vagy világosbarna színárnyalatok dominálnak, hasonlóan a szőlőfürtökhöz. Vörösesbarna vagy rozsdabarna színt használtak a szőlőt kosárban szállító alak és a teljes alakos figurák tunicamak kifestéséhez. A vörös szín drapériákon ruharészleteken sávszerűén jelentkezik. Sötétbordót az oroszlános töredékek oszlopainak lábazatánál találunk. Sötétzöld színnel a fenyőtüskéhez hasonlóan ábrázolt stilizált szőlőleveleken, a pávák farktollainak alsó részén és a zöld csíkon találkozunk. Kék szín csak a pávákon fedezhető fel. A szürke színt a mennyezet egyes jeleneteire pl.: az ember- és oroszlánfejek esetében a fény-árnyék hatás fokozására használták. Ugyanez a szín szerepel az ún. vörös szegélyű szürke csíkon is, amelyet a sárga átlók fölött alkalmaztak, tehát kifestésük a sárga átlók után történt. A kompozíció jellemzője a mindenütt jelenlévő szőlővessző, szőlőkacs, amelyekről szőlőfürtök és szőlőlevelek ívelnek minden irányba kitöltve az alakok és jelenetek közötti teret. A vörös színe révén kiemelkedett a kompozícióból a középpontba helyezett kazetta, azonban a belsejében ábrázolt dionysikus jelenet kevésbé volt domináns. Többnyire a centrális elrendezésű mennyezetfestmények középpontjában egy nagyméretű több nézetre szerkesztett kompozíciót helyeztek el.

151 A vörös, központi kazettában ábrázolt dionysikus jelenet résztvevőinek ábrázolásmódja megegyezik a zöld csíkon álló, szüretelő alakokéval. Az arc és haj elnagyolt, a művész nem fektetett hangsúlyt ezek portrészerű kidolgozására. Kivételt képez az egyik táncoló női alak részlete, amelyet hosszú, göndör vöröses hajjal ábrázoltak.

152 A jelenet értelmezése szempontjából fontos alakok azonban könnyen felismerhetők pl.: Dionysos, az attribútumai révén vagy Silenos, jellegzetes alakjáról. Az alakokat többnyire 3/4 nézetben mutatták be, fejüket valamilyen irányba fordították, kivéve Dionysos alakját, amelynek arcát frontálisan ábrázolták. A világos színek, a sárgával előrajzolt részek al fresco technikával még a nedves vakolatra kerültek. A legutoljára felvitt, egymás felett alkalmazott színek pl.: szürke szín az oroszlán esetében, már részben száraz felületre al secco technikával készültek. A kompozíció egységes terv alapján történő kiszerkesztése, a teljes alakos ábrázolások kivitelezése, a mitológiai jelenetek ábrázolása mind mintakönyv használatára utalnak. Keltezés Rhé Gy. szavai alapján arra lehet következtetni, hogy az általa meghatározott I. és II. csoport falfestményei nem egyidőben készültek, azonban egyidejűleg pusztultak el, ill. verték azokat le és planírozták el.

153 A Balácza című könyv falfestményes fejezetében