K. Palágyi Sylvia szerk.: Balácai Közlemények 2002/7. (Veszprém, 2007)
K. PALÁGYI SYLVIA: Előzetes jelentés a balácai római kori villagazdaság XVI. épületének feltárásáról
cm széles volt. A szelvénybe eső É-i végét egy olyan középkori gödörrel vágták át, amelybe még egy cölöplyuk is mélyült. A beásástól Ny-ra eső újabb cölöplyuk is valószínűleg középkori eredetű. (13. ábra h., 14. ábra a.) A gerendaárok alja kemény, szürke üledékes rárakódással (?), tetejét terrazzoszerű, enyhén íves réteggel átfedték. Az átvágásba eső árokszakasz 24 x 34 cm-es ovális bemélyülése egy újabb cölöplyuk lehet. Az ároktól Ny-ra és K-re is sok karólyuk ill. feltételezett karólyuk nyomai mutatkoztak. A „Fachwerk"-es fal és a gerendaárok fölé ásott cölöplyukakra merőlegesen 3 cölöpből álló sor rajzolódik ki, az így kapott hálóba jól illeszkednek a Fachwerk"-es fal cölöplyukjai ill. a Ny-i épületfal és Ny-K-i irányú osztófal szögletében, ill. az osztófal K-i szélénél feltárt cölöplyuk is. A gerendaároktól Ny-ra kitisztult egy keskenyebb árok és egy olyan, 14-17 cm széles árok is, amelyben 12-25 cm távolságban négyszögletes metszetű lécek álltak és amelyeknek a közeit agyaggal tapasztották. Az így keletkezett támaszfalat (?) ferdén beütött, mészszemcsés betöltésű nagyobb karóval támasztották meg. (14. ábra f.) A XVI/14. szelvény 2. NyK-i átvágásában látott 224 cm-es neolitikus gödör arra figyelmeztet (14. ábra e.), hogy a párhuzamos és derékszögű hálótól eltérő cölöplyukakat akár őskori eredetűeknek is lehetnek. Ezt támasztják alá a XVI/15. szelvényben talált őskori leletek ill. a szelvény közepe táján jelentkező szabálytalan, őskorinak tartható gödrök is (21.ábra 3.). A „Fachwerk"es falhoz tartozó cölöplyukak átmérője 27,40-43 cm, a XVI/14. szelvény egyéb, római korinak tartható cölöplyukak átmérője 16-43 cm. A XVI/15. szelvény ÉK-i sarkában a téglaomladék alatt - 98-110 cm mélyen, 120-128 cm hosszban egy fonott-tapasztott kerítésnek-válaszfalnak a maradványát sikerült rögzíteni. Az árokban kisebb cölöpök/karók álltak (agyagtapasztásúak is lehettek), amelyeket sövényfonat vett körül. Az egész fonatot is tapasztották. Az árok széle is vörösre égett. Mivel az agyagtapasztású sövényfal felett záródik a téglaomladékos réteg, semmi sem mutat arra, hogy egy későbbi használattal kellene összefüggésbe hoznunk azt a könnyű szerkezetű falat, amelynek választó szerepet, esetleg, valamilyen belső elhatároló funkciót kell tulajdonítanunk. A válasz-, vagy rekesztő-fal Grynaeus A. meghatározása szerint tölgyfából készült. A tetőszerkezet ill. esetleg az épület padlójának nyersanyaga a XVI/14-15. szelvény faszénleletei alapján tölgyből, kocsányos és kocsánytalan tölgyből, bükkből készült. 10 A falak és jelenségek egymásutániságát nehéz biztosan meghatározni. Mindenesetre ügyeltek arra, hogy megtartsák az eredeti tájolást. Valószínűleg az épület közepe táján először megépülhetett az É-D-i tájolású kőfal („Fachwerk"-es fal, egyelőre cölöpök nélkül!) esetleg a Ny-K-i kisebb fallal együtt, amelynek a törmelékére kezdték el falazni a XVI. épület Ny-i falát. Ennek tükrében az ún. osztófal csak később kapta volna osztófal szerepét, ugyanis meg kellett épülnie ehhez előbb a Ny-i épületfalnak, amelynek a lábazatára, ráfutott volna az osztófal éppen úgy, mint a K-i épületfalnál. E feltételezés ellenére korántsem biztos, hogy az osztófal valóban végigfutott az épület belsejében, hanem inkább egy-egy fülkének volt a része az épület Ny-i és K-i fala mellett. Az épületfalak elkészülte után kiásták a gerendaárkokat, amelyek párhuzamosak a kőfalakkal és igazodnak a rövid oldalakhoz. Ezután következhetett a cölöpszerkezetek kialakítása. Betöltötték a gerendaárkot, sőt abba is sekély cölöpöket süllyesztettek. Ugyanekkor (?) árokba állított válaszfal is készült. A további árokra, a nagyszámú karólyuk szerepére vonatkozóan egyelőre még ennyi magyarázattal sem szolgálhatunk.
